A  demokratikus-alkotmányos koalíció (MSZP, SZDSZ, MDF) sikeres taktikája az ország gazdasága és a köztársasági intézmények  megvédelmezésére a következő lehetne:

A következő két héten belül Gyurcsány miniszterelnök lemond, helyette nagy többséggel pártonkívüli vezetéssel koalíciós kormány alakul, valami posszibilis hátterű  komoly közgazdásszal, mondjuk egy Balázs Péterrel (nem tudom miért, valahogy egy ilyenfajta, nemzetközi politikában is járatos komoly akadémiai hátterű, elegáns, meglett férfit gondolnék megfelelőnek), akivel szemben Orbán annak látszik, ami: gátlástalan, kisszerű, nevetséges  szélhámosnak a spirituális vezető új dimenzióival meg a nemzeti petícióival, és még inkább ebbe a jobbikos-groteszk sarokba szorulna az alatt az év alatt, ami alatt nyugodtan fel lehetne építeni egy elfogadható új imidzst mindhárom pártnak.

Az európai választásokról előre közölnék, hogy tudják, hogy el fogják veszteni, de a nemzet érdekében vállalják ezt a súlyos vereséget is és Orbánt ott hagynák pózolni az értéktelen skalpok fölött, továbbra is a teljes programtalanság állapotában tartva, hiszen az egész spirituális vezetői gagyi csak üres blablával tartható fenn, szakpolitiki konfrontáció nem fér bele....

Ez alatt az idő alatt az ország, részben Gyurcsány távozása, részben az új, reformszövetségi program következtében bizalmat kapna és átvészelné a válságot, Orbán pedig elszigetelődne a saját pártjában, mivel belátnák, hogy az abszurd gagyival, ha lehet is, nem érdemes választást nyerni: a pragmatikus önkormányzati fideszlobbi és a pénzügyi háttérfigurák megbuktatnák, hogy megnyíljon az utódlás, és a 2010-es válaszásokat meg is nyerné egy tiosztességes és kooperítív, orbánoizmustól megszabadított párt.

A  többi párt meg súlyos identitásválságok nyomán ellenzékben négy év alatt összeszedné magát, átalakulna, szétbomlana, mindegy.

Csak a mai szerepléséért megérdemelné Orbán is, az ország is.