béka,

ilyen-olyan érintettség folytán néha ránézek erre a topikra, és bár RO-ként terveztem ezt tenni, erre írnék.

Én 14 éves voltam, mikor anyámék elváltak, és kábé úgy láttam a dolgokat, mint amit az ebihalakról írsz. Gyűlöltem az apám nőjét (it), anyám aknamunkájának köszönhetően (nem szidta ő nyíltan, csak a folyamatos szurkapiszka ment), és utáltam az apámat. Még az is hasonlít, hogy hallhattam eleget, hogy "miért nem verte meg az isten apátokat" - merthogy nem verte, kicsit sem. Nem nyerte el méltó büntetését, csak élte az életét, ahogy tudta.

De eltelt tizen-iksz év, és lassan kinyílt a csipám. Elkezdtem más színben látni a dolgokat, meg lassan összerakni a korábbi puzzlet. És ma ott tartok, hogy az anyámmal gyak. nem vagyok beszélőviszonyban (nyilván ebben más is közrejátszott, de ez van), az apámmal meg, ha nem is bensőséges a viszonyom, de legalább van. Hetente-kéthetente felhívom, elfogadom a rigolyáit, és tudom, hogy számíthatok rá, ha kell. Ő nem tett mást, mint kivárt - nem hívott, vagy legalábbis nem emlékszem ilyenre, és minimális kapcsolatot tartottunk, szülinap, karácsony, kb ennyi. Azt nem tudom, hogy csak passzivitásból tett így, vagy tudatosan, de az idő őt igazolta.

Szóval szerintem jól csinálod. Lehet, hogy hosszú menet lesz, de megéri szerintem.