Nem kizárólag a tulajdonnevekről, vagy igékről szól a vita, hanem a t+sz hangkapcsolat hasonulásáról. Erre hozta valaki fel példának a játsszon (ejts jáccon) alakot, amelyben van egy jelölt és egy jelöletlen hasonulás. Ez kétségtelenül hordoz magában ellentmondást, de következetesen érvényesíti a talán nem ennyire következetes szabályokat.

A játsszon alak morfémái ezek: ját + sz + j + on. Ebőől az  -on nyilván nem érdekes. A j hasonul az előtte álló sz hanghoz, és ezt a helyesírás jelöli, így lesz ssz.

Az ssz összeolvad az előtte álló t-vel, de ezt a helyesírás nem jelöli.

Nyilván ez az oka annak, hogy bár a t+sz+j együtt ejtésben cc, de az írás ezt nem jelöli.

Úgy tűnik, a folyamat minden eleme bizonyos tekintetben rendszerszerű, de az egész követhetetlen.