Barcika 65 - élménybeszámoló helyett

 

Élménynek terveztem, de az élet felülírta.

Szaszával és Lúdtalppal nyugodt tempóban, beszélgetve daráltuk a kiliket, mindezek ellenére - feltehetően a sok kimaradt futóedzés, továbbá a múlt heti Margita és talán a helytelen kajálás miatt (többet fogyaszt a szervezet hasonló tempóhoz edzetlenül, mint jó állapotban és így gyorsan eléheztem) - váratlanul korán megborultam (Mályinka 31 km.). A Csondró -völgy technikás részei lelassították a haladást, így valamennyire felálltam a nyugodtabb tempó mellett, de 35 kili túlélő üzemmódban soknak tűnt. Szentléleken próbáltam elengedni a nyilvánvalóan jobb állapotban lévő társaimat, de ők az "Együtt kezdtük, együtt fejezzük be" felkiáltással nem hagytak magamra. (Valójában szerintem meg akarták nézni bedőlésemet, de ezt nem mondták ki nyíltan :-). Végül Szaszának volt türelme kivárni, Lúdtalp csak a célban konstatálta fizikai összeomlásomat.)

A Farkas-gödörben még nem volt probléma, bár a letarolt erdő eléggé belassított minket és fárasztóvá tette a sok mászás a korábban amúgy jól futható szakaszt. A havat felváltotta a sár. Tardona előtti emelkedőn megint kezdtem szétesni, a küzdelmem hősies jelleget öltött (legalábbis annak éreztem). Erre nem vágytam, ezért az Ebecki -tető előtti pontnál (Nyírjes ep.) újból próbálkoztam elengedni a többieket, de nem mentek. Nem maradt más, megpróbáltam dupla vagy semmi alapon végigmenni (Tudtam: második összeesésből már nincs menekvés). Számoltam az emelkedőket (11). 7-ig jutottam, utána menthetetlenül összecsuklottam. Szasza a közelemben maradt - ezúton is köszi, Lúdtalp látótávolon kívül járt, lassított, hogy utolérjem, de nem tudott annyira lassan menni...Én nyertem:-)

Bánhorvátinál vicceltem Elvissel, Mályinkánál hangolt a csapat, majd Ebecki-tető előtt 4 kilivel belecsaptak a húrokba. Elég nagy koncertet adott, formában volt, szerintem valami jubileumi előadás lehetett:-)

 

A túra maga nagyon szép, a rendezés tökéletes, a szervezők szimpatikusan segítenek a kellemes időtöltésben. Nem egy tömegtúra, pedig a feltételek adottak lennének hozzá.

Futószemmel nézve alapozó/szintfelmérő edzésnek is kiváló, ajánlom azoknak, akik 50 kili feletti célversenyre edzenek.

És végül köszönet Szaszának és Lúdtalpnak a társaságot. Szasza február közepéhez képest rendkívül jó állapotban van, könnyedén falta az emelkedőket. Ferrarában egy igen jó eredményre számítok tőle, szerintem sokunk csak vágyunk egy olyan eredményre, amit okos versenyzéssel ott produkálhat.

Lúdtalp meg hozta a nagy taktikus énjét (akkor és azt a tempót futotta, amit kellett, azt frissített, amit kellett), szóval fejben eléggé kikezdhetetlen. Gondolom a Mátrabércen majd újabb órát ad ebből;-)

 

Számomra meg a tanulság: futni, futni, futni, a spinning, az úszás meg a sífutás jó kiegészítésnek, de nem pótolja a lefutott kiliket.