Folytatás
.................
A harmadik napon, tulajdonképpen, lezajlott a már említett lövöldözés a lőtéren, amely után úgy döntöttem, hogy egy kicsit görbítünk az éjszakán. Valóban úgy öltöztem fel, mint egy vén fasiszta, azaz svéd haditengerészeti bőrkabátban, Rommel sivatagi hadtestének motoros szemüvegében, egy bazi nagy rohambiliben, szombat reggel kilenckor beparkoltam Kátya lépcsőháza elé a Wehrmacht-szürkére festett szovjet BMW-koppintásommal.
- Neked van motorod?!
- Ja, ez? Egy haveromtól kértem kölcsön. Kizárólag a mai alkalomra. Ne hidd el - fél évig ezért nekem kell majd írnom a halasztási indoklásait a hadkiegre. Rabság és sanyarú sors...
Na szóval, elpöfögtünk a lőtérre, ahol a helyi SA többi ifjú titánja gyülekezett. Ellövöldöztük a délutánt, majd este vettünk pár üveg bort és elmentünk hozzám videót nézni. Na, meg is történt mindaz, aminek meg kellett volna történnie. Nagyon nem mélyedek el a részletekben, mert nem is emlékszem valami tisztán az eseményekre (az olcsó bor pozitív hatása, ugyebár). Mindössze komolyan gondolkodóban ejtett ama tény, hogy a leányzó nem tartozékhiányos. ,,Hogyhogy?" kérdeztem. ,,Hát, így valahogy..." - és elvörösödött.
,,Mekkora állat vagyok. - gondoltam kóválygó fejjel ébredvén. - Ez a harmadik." Amúgy is a kedvenc számom. Apám mindig mondogatta, hogy három a magyar igazság, meg hogy Matyi, amely szegény hátrányos helyzetű madárterelgető gyerek volt, szintén háromszor vert valamit. Azért roppant módon szégyeltem magam, mert mégsem felemelő érzés, ha az ember visszaemlékszik arra, hogy - ezek nem a mi módszereink - döfködött egy élő teremtést.
Szóval, rohadt nácinak éreztem magam.
Délután megjelent gestanyó. Azonnal levett a lábamról az első mondatával:
- Nekem úgy tűnt, mintha egy kis rendetlenség lenne a lakásban.
A hármas tesztet lendületből vette.
És ezzel elkezdődött a közös élet.
- Eszem megáll, micsoda disznóólban laksz, - mondta Kátya amint széttoltam a függönyöket. - Ki szarta ennyire körbe a platzot?
- Hát, izé... a volt csajom, - bámultam a sarokba.
- Hülye kurva! Hát mit képzel ez magáról? Hogy lehet ilyen állapotok közt tartani egy férfit! Hát mi mindent kellett neked elviselned, hogy a végén már zöld szemüvegben járkálsz?! Hol van ebben az istálóban a partvis?!
...A következő négy órát én egy keleti hadúr pózában ücsörögtem az ágyon és szemléltem a ,,Munka szabaddá tesz" szlogen gyakorlati megvalósulását. A pecó lassan kezdett fehér ember lakására emlékeztetni. Végigfutott az agyamon, hogy persze mindannyian demokraták vagyunk, de azért milyen fasza érzés, amikor reggel egy óvatosan behízelgő hang odasúgja az ember fülébe, hogy ,,Jó reggelt, méltóságos uram, a reggeli tálalva".
Reggel otthagytam Kátyának a kulcsokat, és amikor este hazaértem a dolgaimból, tiszta lakásba csöppentem, és meleg vacsora várt rám a konyhában.
Nem, uraim, nem ez volt, ami kihúzta a talajt a lábam alól. Tudjátok mi? A gyöngyöző , harmathideg üveg sör a hűtőmben...
Drága édes mennyei Atyám!
Az idegrendszerem megroppant és az árja harcosok sztoikus ridegsége összeomlott a boldogság mindent elsöprő Ragnaregjében...
Felhívtam Profot, alkoholista illegalitásunk fő pártideológusát a ,,Kis Mackóban".
- Prof, édes partaigenossém... Képzeld, mi történt velem...
És elcsukló hangon, szipogva a kiüressedő sörösüvegembe (amit hírtelen egy jótündér laza mozdulattal egy újabb, nem kevésbé gyöngyöző teli üveg sörré varázsolt a kezemben) elmeséltem neki, hogy milyen hihetetlen természeti jelenségnek voltam szemtanúja.
- Igen, Patekom, ez valóban maga a Vég...
Ezután felhívtam drága édesapámat, aki már hazatelepült Magyarországra, hogy ott erősítse a nemzeti vonalat.
- Apa, képzeld!!!
- Igen, drága fiam, emlékszel, meséltem neked valamikor arról, hogy vannak a világon Nők is, és nem csak azok a nőstények léteznek, akikkel te eddig kavartál.
A negyedik teszt melletti rubrikába lelkem mélyén hatalmas sigel rúnát véstem...
(Folyt.köv.)
