Nem, egyáltalán nem a hallgatás a jó megoldás! Alapvetően normálisnak gondolom magam. Az Apuról nov.4.-én derült ki, hogy CLL-es, ami a leukémia egyébként totál karbantartható típusa, szoros orvosi kontroll mellett. Az elmúl bő két hónap alatt egy kb. 2 teniszlabányi nyirokcsomó-"képződött" az ágyéki szakaszon. Olyan helyen, ahol állítólag egy ekkora nem keletkezhetne, max. több apró, mert szoros az izomzat. A Kútvölgyiben fekszik, körülveszi egy csomó olyan orvos, aki 30-40 éve erre tette fel az életét, nagyon sokmindent láttak, de erre Ők sem voltak felkészülve.
A nyirokcsomó spontán kifakadt, fogalmuk sincs, hogy fog begyógyulni, mert ott állítólag hámsejtek nem keletkeznek, egy óriási nyílt seb az egész, ami ödémát és óriási fájdalmakat okoz. Az apám mellett két hónapja bárki elment volna az utcán. Ma katéter, pelenka, Morfinos tapasz-amitől keveri a fantáziát és a valóságot, sőtt! Tegnap már csak buborékfújás szerűre futotta az erejéből beszéd helyett.
Sajnos, Apai ágon ez a betegség (rák) nagyon gyakori.
Amikor testközelben megélsz egy ilyen élethelyzetet, és elkezdesz szerinted nem normális időben vérezni, görcsölsz,stb. egyből a legrosszabbra gondolsz!
Ennyi!
Azt hiszem, ha ez fél éve történik, különösebben nem ijeszt meg! Szóval, nem te csináltál rosszat, nem te fogalmaztál rosszul, egyszerűen nekem kellett volna 3-ig számolni, kicsit összeszedettebbnek lenni, mielőtt válaszolok!

Egyszerűen ennyi! Aki pedig fél a választól, az inkább ne kérdezzen...(igyexem szem előtt tartani!:)

Na, kicsit hosszú lett, és nem "érzelmi-manipuláció" akart lenni, csak szerettem volna, hogy értsd Te is, és tényleg sajnálom, ha félreérthető voltam!

(Egyébként, nekem már a "Spoc"-os topic-ban is sokat segítettél, és most is, úgyhogy tényleg KÖSZI!!!)