"mindenki arról tud, hogy a hunok e vereség után fokozatosan ... kénytelenek voltak kivonulni Európából"
Először is: a hunok, illetve a nekik alávetettek egy része verték meg a másik hun csoportosulást a Nedao mellett a 450-es évek első felében. Nem "a hunok" szenvedtek tehát vereséget – vagy ha igen, akkor "a hunok" ugyanúgy győztek is az említett összecsapásban.
488 után, amikor a keleti-gót Theodorik elvágta az itáliai király, Odoaker, valamint ennek fivére, Hunwulf között az összeköttetést, a hunok közé tartozó szkírek – herul, szadag, szarmata, illetve szvéb (sváb) alattvalóiknak társaságában – az Enns, Isar és a Lech folyók mellékére húzódtak. Több oldalról valószínűsítik, hogy a Hunwulf által északnyugatra vezetett népesség alkotta a későbbi bajuwar-bajor etnikum magvát. Nem sokkal előbb azonban valószínűleg utánpótlás érkezett az itteni hunokhoz keletről, A pannóniai bolgárok és a magyarság kialakulása c. tanulmányában1 legalábbis Simonyi Dezső több onogur (hunugur, azaz hun-avar) betelepedési hullámot különít el hazánk területén. A 475 körüli betelepülés talán éppen Hunwulf kezdeményezésére történt. Ez egyáltalán nem tűnik fantasztikus elképzelésnek, ha tekintetbe vesszük, miszerint Haussig, Altheim és más neves kutatók véleménye szerint a Türkménisztán keleti területein élő avarokat a IV. század első felében hódoltatta a qun nép egyik ága.
1 Csavdar Dobrev, Juhász Péter, Petar Mijatev szerk.: Tanulmányok a bolgár–magyar kapcsolatok köréből – A bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára; Akadémiai, Bp., 1981