Túrafutó- deflorációm és egyéb nyalánkságok (avagy ezt még Kelemen Anna is megirigyelné)

Érlelődött már! Csak nem járja, hogy írogatok,és bár a tisztelt elnökség áldását adta, hogy tagja legyek eme kommunának, azért csak outsider voltam, mert a Mátrában is utoljára egy nagycsoportos oviskirándulás alkalmával jártam utoljára. Ez az állapot jelenleg is fennáll. Viszont a Börzsönymegvoltwazze! Bár a vámpír- bioritmussal teljesen összeegyeztethetetlen időpontban kellett este kopiba vonulnom (ennek következtében másfél óráig olyan hánykolódó koreográfiát levágtam, mint Medveczky Ilona), de viszonylag zökkenőmentes volt a felkelés, majd egész gyanútlanul kidugtam az orrom kriptám ajtaján: Hát,kell ez neked? S elhesegetvén a gondoltatokat lacafacamentesre sikeredett a figura: forrótsoki be, cicanaci fel, oszt uccu! Tamás pálesz és Unicum kollekciója egyből beindította Pavlovi reflexeimet, de vasakarattal ellenálltam az érzéki gyönyöröknek. 

Négyesben hágni jó! Bár ez a felállás (nem félreértendő) csak kutyÁnk bevonásával fixálódott. Az se jó ha rövid, az se ha túl hosszú, marad az auera mediocritas, 28 kili beválallalható. Ánuszszaggató emelkedők, lazítós lejtők tarkították a hegyvidéki hancúrt. Profi felszerelés hiányában párszor kutyA adta számba a csövét, de csak nem jött a cucc, hiába vontam, haraptam. Megállapította, hogy rossz a technikám, nem jól húzom, majd megmutatta, hogy kell, és jééé ekkor már dőlt...a hársfatea.

A rendező szelleme még az erdő közepén is tovakisért minket, rajtam legalább is egyértelműen kezdtek megmutatkozni a Vagdalthusi- szindróma tünetei, mikor jobb csülköm méltóztatott beszakadni egy csermelybe.

Berzsot serényen kérdezgettem, hogy hány szigetkör van még hátra, és mindig öröm volt konstatálni, hogy kevesebb, mint 5 perccel azelőtt, mikor ugyanezt kérdeztem tőle. Pláne, mikor márcsak egy szigethossz volt hátra, és azt gondoltam ez már okés, egészen addig míg nem jött egy újabb emelkedő, mert akkor már azt gondoltam, hogy b+, Husi, azért ilyet betenni a 25. kilinél!

A fennmaradó út viszont már tényleg Kánaán volt, mert jobban csúszik. És megkaptam a hőn áhított kitűzőt, és szép meg minden. A paprikás krumplit már kihagytam, pedig az a több láda bioburgonya igencsak elragadó látvány volt.

Köcönöm a rendezést, tényleg faxa túra volt, meg a társaságnak a türelmet és a gyalázatosan enjoy tempót, amivel csak sikerült kikeveredni a mánásból!