Ennyi érdekes adat és beszámoló után én is utánaszámoltam az eddigieknek. Mivel július eleje óta van távot/szintet mérő órám, így féléves adatokat tudtam gyűjteni.
A teljesítmény vmilyen szintű méréséhez (és főleg időtervek készítéséhez!!!) nekem sokkal jobban bejött eddig a táv km +szint m /100-as formula. Azt megfigyeltem, hogy az edzéseken így mérve 12-11 km/h átlag jön ki általában (minimális az eltérés). Ez kb. 3-4ó–ig megy is, de aztán lassan 11-10,5 km/h-ig csökken a teljesítményem.
Szóval ilyen szemmel 2008 fél éve:
170ó – 1273km – 46270 - 10,21 km/h (nagy számai miatt a CCC húzza le...)
De ezek csak a statisztikai évkönyv adatai.


Az év nemszámokban:
Januárban kaptam el vmilyen futófertőzést, gondolom Csanyáva való együtt kocogások alkalmával. Ez a rendszertelen futóidőszak a Téli Mátrán való meghalással lett a múlté.
A rendszeresnek mondható mozgást február 5-én kezdtem Olipapánál, asszem 1ó futással. Új időszámítás kezdődött az életemben. Mivel saját időbeosztásom és saját főnökösködésem mellett alakítom napjaimat az új rend némileg szokatlan volt, de a jót ugye könnyű megszokni. Az edzésterv szerint 100%-ig kitöltött hetem azonban alig volt. Ez kicsit bánt, de sztem megtettem amit csak lehetett, 'nemakarom' miatt azonban egyszer sem hiányoztam az erdőkből, mezőkről. Március, április eseménytelenül telt bár a kezdeti rohamos fejlődés ugye egyre nagyobb inspirációt ad. A Mátrabércen már nagyon erősnek éreztem magam, de így visszatekintve még a lábaim szabtak határt az időeredménynek, nem a gyomrom. Ez még a Sárga70-en is így volt. Nagyon jó érzés volt néha Fridman és László Szilvi előtt futni, még akkor is, ha ez nem igazán az én fergeteges tempómnak volt köszönhető. A májusi Nomád35-ön már kezdődtek a gondok. A gyomrom kezdte meghatározni a teljesítményem. Bár sokat olvastam a táplálkozás fontosságáról és esetleges nehézségeiről, nem gondoltam volna, hogy ez nekem gondot jelentett. Jelentett és jelent. Sajnos.
A T100 K.O. majd gyermekeim iskolai sportnapján szerzett sérülés a május végét, június elejét zéróra írta. Úgy éreztem minden kezdődik elölről. Ráadásul a meleg sem nagy barátom, de azért lassan-lassan megint talpra álltam. Júliusban Femina és Juhász Laci jóvoltából külföldre is eljutottam. Az Ötscher Marathon légköre nagyon tetszett, nagyon hálás vagyok nekik, hogy ott lehettem. Itt már egyértelműen a frissítési gondok ütköztek ki, a melegben persze hatványozottan. Csak foggal, körömmel értem be első nap. A második nap – rövidsége miatt – jobban is sikerült. Aztán a CCC bűvöletében teltek a napok. Augusztusra viszont úgy éreztem, hogy lemerült a zsebtelep. Szédelegtem és alig vánszorogtam, több mint egy hetet kellett teljesen kihagyni, mert egyszerűen elfáradtam. Próbáltam Németh Csabi azon gondolatával vigasztalni magam, hogy mindenből lehet tanulni és magunk javára fordítani. Sokszor úgy futottam, ebben az időben, hogy a CCC utolsó 20km-ét szimuláltam magamban. Milyen is majdmeghalni?! Magáról a CCC-ről nem írok, mert sztem kimerítően megtettem ( :)))) ). Mostanra azért csak arra vagyok büszke, hogy nagyon mély gödörből sikerült kimászni és mai! fejjel szinte hihetetlenül kevés evés/ivás ellenére is sikerült végigmenni. Megerősödtem abban, hogy nagyon mélyről is sikerül kimásznom, ha hiszek magamban. Szeptemberben, októberben sem álltam le. Az év fénypontjaként sikerült abszolválni egy olyan futást is, ahol Olipapa megdicsért. Komolyan! Van róla írásos bizonyítékom! A P85-re nagyon készültem ,mert az első olyan túra volt, amit tavaly is teljesítettem és vártam az összehasonlítást. Tavaly is sikerült mindent kiadnom magamból és Fridman jóvoltából idén sem maradtam adós. Biztató jelek látszottak frissítés terén is, bár elborzasztott az a mennyiség amit meg bír enni/inni a futóemberfia egy-egy ilyen alkalomkor. Az időtervemet is teljesítettem és ez nagyon biztató.
Október, novemberben éreztem először, hogy helyenként futómozgásra utaló mozgássort végzek. Ez nevetségesnek tűnik, de én ténnleg nem tudok futni. A gyaloglásból, gyors gyaloglásból konvertálódott egyre gyorsabb csoszogás némi repülő fázissal. Sok-sok felesleges energia pazarlásával. Decemberben aztán megint elkezdődött az, ami be sem fejeződött. A Vulkán túra és a Dombay-tó Maraton már nagyon-nagyon szenvedésmentesen, jó élményekkel teljesült. Fridmannal, Szilvivel itt is nagyon jó volt együtt menni.
Szóval jó kis év volt!!

Jövőre?!

Námberván: Építkezés+négy gyermekkel albérletben! Hogy ne legyen unalmas! Jó lenne egy megnyugtatóan teljesített CCC, de a kijutás nem tőlem függ. Ha nem sikerül lesz más, ettől nem fogok kétségbe esni, ez viszont sok mindent meghatároz, így január 9. után sokkal okosabb leszek.

Addig meg kocorászom, amikor csak lehet!

Nektek sérülésmentes, eredmények miatt emlékezetes, szép évet Kívánok!