A növénynek nagyon sok elemre van szüksége ahhoz, hogy élni és fejlődni tudjon. A jó kémiai összetételű talajban ezek megközelítően olyan mennyiségben és egymáshoz viszonyított arányban vannak jelen, ami a növénynek leginkább megfelel. Ezekből némelyik elem nagyságrendekkel nagyobb mennyiségben szükséges (pl. nitrogén, kálium, foszfor), mint mások. Csak nyomokban igényli a növény a különböző fémeket, amelyek közül pl. az egyik legfontosabb a vas. De mivel arányaiban egészen más mennyiségekről van szó, előbbieket makro- (nagy, "sok"), utóbbiakat mikroelemeknek hívjuk.
Előfordulhat, hogy túlzott, egyoldalú műtrágyázással, amelynek során túl nagy mennyiséget viszünk be a talajba egy bizonyos elemből, olyan állapotot állítunk elő, mintha a többiekből hiány lenne. Bizonyos elemek ellentétei (antagonistái) egymásnak és túlzott bevitelük olyan tünetet idéz elő, mintha a másik hiányozna.
A másik megnyilvánulási forma egyszerűen az is lehet, hogy a gyökér körüli túlzott töménységű sóoldatok nem kívülről a gyökér belseje felé irányuló, hanem azzal ellentétes ozmotikus mozgást idéznek elő és ahelyett, hogy a gyökér felszínén lévő hártyán keresztül beáramoltatnák a tápanyagokat, inkább "kiszippantják" azt