II. Ulászló 1499. évi kiváltságlevele bővebben tájékoztat az ököradóról. Eszerint minden magyar király törvényes koronázásakor a székelyek közönsége tartozik egy-egy ökröt adni, minden telkes székely részéről, éspedig úgy, hogy az ökrök összeszámlálása, vagyis felhajtása idején a király embere mindegyik székely ökreit találomra (ad fortunam) kettéosztja, s ennek első felét a székely magának választja, másik feléből pedig a király embere egyet a király számára választ. A király első házassága alkalmával hasonló módon minden telkesgazda egy-egy ökröt ad. Ugyancsak a király elsőszülött fia keresztelésekor. Az ilyen ökrök beszedésekor az ispán vagy a király megbízottjai állapítsák meg, hogy kik legyenek mentesek az ököradótól, nehogy a király emiatt kárt szenvedjen. (A magam részéről ezt kötelező ajándékozásnak nevezném.)