Helló!
Hát nem semmi, amiket átéltem ma. Jó korán keltem. Már fél 7-kor. Dolgom
volt. Megjártam a fél országot. Vagy legalábbis a fél várost. Reggel fel
kellett öltöznöm, és mennem. Ez olyan szokatlan volt ahhoz képest hogy
mindig addig alszom amíg jól esik, és egész nap pizsamában vagyok. Nagyon
kényelmetlen volt kimenni a buszhoz. És közben még kutyák is
veszélyeztettek, mert kirohant egy farkaskutya valahonnan ahol nyitva volt a
kapu. Meg még egy kutya volt és ugattak egymásra, nekem meg ott kellett
elmennem mellettük! Le kéne lőni ezeket a szarokat a gazdáikkal együtt!!!
Aztán végülis szokásomhoz híven lekéstem a buszomat, a 3 perccel ezután jövő
meg nem állt meg ott annál a megállónál. Csak szemezni tudtam a sofőrrel. És
még ott is mászkált egy kóbor kutya. Tökre megijedtem mindig amikor felém
jött. Én azért drukkoltam, hogy üsse már el egy kocsi, míg az arra járó 8-9
éves gyerekek meg elkezdték simogatni. Beszarok.
Aztán meg egy öregasszony rágyújtott és jött felém a füstje. Ez is olyan
iszonytató volt. Velem mindig ilyen rémtörténetek történnek, amikor kimegyek
az emberek közé. Tehát ott állt a cigizős öregasszony, akitől eltávolodtam, hogy ne érezzem a szagát. Hát erre még oda is jött hozzám a füstjével együtt, hogy
beszélgessen. Basszus ezek nem látják rajtam, hogy mennyire gyűlölöm az
ilyeneket, hogy olyan nyugodtan odajönnek hozzám? Ez már kinyitja a bicskát
a zsebemben. Ennyire szimpatikus vagyok ezeknek? De csak az ilyeneknek, a
szép lányok nem lépnek oda hozzám. Na és akkor még odaszólt nekem, kedvesen
megkérdezte hogy "maga is lekéste a buszt?"... igen én is bazmeg, hogy estél
volna a kereke alá, akkor most nem kérdezősködnél. Pont annyi idő kellett
volna még nekem, amíg téged eltakarítanak alóla. Már rég úton lehetnék.
Na de én csak ott álltam és várakoztam. Közben telt-múlt az idő,
jöttek-mentek az emberek. Volt aki felszállt, volt aki leszált, majd
megjelent a buszmegállóban egy régi osztálytársam is, wááá!! Őt kb 5 éve
láttam utoljára. Bár, persze senki más se látott engem azóta. Na, ő egy
kicsit már megöregedett, tehát olyan korosztályába illő külseje van, én meg
ugyanolyan vagyok mint 5 éve, sőt, mint 15 éve.
Megszeppenve álltam ott, szerencsére messzebb voltam, mert a buzi
öregasszony füstje miatt már korábban odébb mentem. Csak odaköszöntünk
egymásnak messziről. Fogalmam se volt mit mondjak neki, ha odajönne hozzám.
Most mondjam meg, hogy a munkanélküli hivatalba megyek? Úristen.
Na mindegy aztán arra jött a járdán a szomszédunk is. Láttam hogy jön, mert
akkor pont arra néztem. Ő is látott engem. Aztán kicsit a másik irányba
fordultam, mert onnan láthattam ha jön valami busz. Úgy akartam csinálni,
hogy mielőtt ideérne mellém, visszafordulok hogy köszönhessek, csak
elszámoltam az időt, vagy elbambultam és elfelejtettem visszafodulni, az meg
megérkezett és csak elment mellettem. Ajjajajaj, ez már pedig panaszkodott
egyszer anyámnak, hogy nem köszönök neki. Pedig most akartam köszönni!
Máskor is köszönnék neki, csak gyakran nem veszem észre hogy a kertjében
kapál, amikor lemegyek napozni vagy olvasni.
Meg aztán arrafelé autózott az unokatestvérem is, vagy háromszor elment
előttem. Csak el van sötétítve az üvege és nem láttam, hogy észrevett-e,
tehát hogy integet-e nekem belülről vagy nem. Akárhogy figyeltem, nem láttam
be. Közben meg lehet hogy integetett nagyban, erre én meg csak álltam ott és
lestem. Hjajj, ezért hiszi azt mindenki, hogy én nem köszönök senkinek...
De elhatároztam, hogy most jóvá teszek mindent. Jött visszafelé a
szomszédunk. Na, most arccal őfeléje voltam fordulva, és nem fordultam el,
csak arra néztem, és azt vártam hogy ideérjen és akkor végre köszönhessek
neki, hogy megtörjön a jég. Már nagyon vártam, hogy ezt megtehessem, biztos
ettől a szívébe fog zárni, gondoltam. Jött, és mosolygós szemekkel köszöntem
is neki, erre ő meg nem nézett rám, és nem köszönt vissza!! :,-(((
Hüp-hüp-hüpp, nagyon szomorú lettem. Most ő kezdi?
Na mindegy. Azért ez nem rázott meg annyira. Később jött végre a busz,
zsupsz felszálltam és mentem. Útközben láttunk egy felborult autót az úton,
mindenki "hű-há"-zott én meg csak ültem, valahogy nem volt kedvem még a
nyakam se elfordítani. Valahogy leszartam. Különben is el voltam
gondolkozva. Annyit azért láttam, hogy nem tört nagyon össze a kocsi, biztos
túlélte aki benne volt. Később meg egy fa-szállító teherautó ment előttünk,
és az előttem ülő anyuka odaszólt a kisfiának hogy nézd, előttünk megy a
faszállító! :-))
Na aztán odaértem és 10 perc alatt elintéztem amit akartam. Kicsit tartottam
tőle, hogy nem tudok majd szót váltani a hivatalban senkivel, mert úgy
láttam hogy mindenkitől elszedik a kiskönyvet, és aztán kihozzák időnként
egy stócban, és csak gyorsan visszaadják mindenkinek. Én viszont azt
szerettem volna ha behívnak és az asztalnál elmondhatom hogy mit akarok.
Szerencsére így is lett, meghallottam hogy valaki elkiáltotta a nevemet, és
bent megkérdezhettem a dolgaimat nyugodtan. Pedig sokan le se ülhettek, sőt!
Be se mehettek, csak ott a bejáratnál álltak és várták hogy visszakapják a
kis könyvüket, aztán tűnés. Én azért lehettem kiváltságos - úgy gondolom -
mert fehérbőrű vagyok. Voltak itt cigányok is.
Úgyhogy tök hamar elintéztem a dolgaimat, örülhettem. Bandukoltam vissza a
buszhoz, közben énekeltem magamban valami dalt, még a szám is mozgott. De
nem láttam az orromnál tovább, mert ott jött szembe megint ugyanaz az
osztálytársam akit már előbb is láttam!! Bááá!! Az meg ott látta hogy
magamban beszélek, wháá!! Mit gondolhatott rólam! Jaj gyorsan magabiztos
fejet próbáltam vágni. Aszittem bemegy valami boltba, de nem, az ajtóban
megállt. Úgyhogy sietősre vettem a figurát, de nem tudtam mit kéne csinálni,
átmenni a túloldalra, vagy ilyenkor beszélgetni kéne vele, de mit? Na aztán
úgy döntöttem hogy megyek egyenesen előre, lesz ami lesz, ő meg majd
legföljebb szól, ha akar. Hát, annyit mondott nekem mosolyogva, hogy "...még
egyszer találkozunk.. :-)" én meg mosolyogva vissza hogy "...az szerencse!
:-)".
Huh, ennyivel megúsztam. Egyébként volt ennek valami értelme, amit mondtam?
Van valami olyan mondás, hogy ha kétszer találkozunk ugyanazzal, az
szerencsét hoz? Vagy ez arra vonatkozik, hogy ha kétszer ugyanabba a szarba
lépünk, csak már keverem a dolgokat?
Na mindegy, semmi értelme nem volt egyikünk beszólásának se, maradjunk
ennyiben.
Aztán eláztam, mint a szar, mert basszki MINNDIG akkor esik az eső amikor
ide a hivatalba megyek! Rendszeresen elázok ilyenkor! Ez hogy lehet? Aztán
meg öcsém még panaszkodott rám, hogy amikor hazaértem, minek csöngettem
(mert hát erre ébredt fel). Hát minek. Mert be akartam menni. Kulcsot meg
nem akartam vinni, ha itthon vannak. Még szerencse hogy anyám nem a kertben
volt, így meghallotta és nem kellett fél órát várnom a kapu előtt, mint
múltkor, amikor minden jött-ment azt kérdezgette, hogy minek állok ott. Na
de mint kiderült öcsém akkor feküdt le, amikor én keltem, és ezért volt
kialvatlan és nyűgös. Bezzeg ha én maradok fent reggelig, engem megszidnak
érte.
Hát ennyi, itt tartok most.
