b31 2008. dec. 13. Creative Commons License 6
Amiket itt közreadok máshol már megjelentek, szeretném ha viszonylag egy helyen lennének elérhetők. Elnézést kérek ha ugyanaz többször szerepel.

Gyakorlatilag a téma kontrasztját illesztjük, a nagyítópapírhoz a negatívhívással. Régi könyvekben is írnak róla, hogy laposabb témához kemény, kontrasztosabb témához lágy hívást alkalmazzunk. A zónarendszerrel szintén ezt csináljuk csak konkrétan mérhetően kifejezve mindezt. Meghatározott gammára (meredekségre) hívjuk a filmünket. A zóna denzitás adatok konkrét, mérhető mennyiségek, amik alapján meghatározható a gamma görbe.

Ismét zóna:

Mint említtetem a zónarendszer, nem más mint gyakorlati szenzitometria…

Mindenki tudja, ahol fény éri a fényérzékeny anyagot ott változás történik amit a hívó tesz láthatóvá. Ahol fény éri a negatívot ott sötétebb lesz mint ahol nem érte. Ha 5 percig hívunk egy filmet, elérünk egy bizonyos feketedést a fényért helyen, ha tovább hívjuk akkor növekszik a feketedés egy bizonyos szintig. Ha ugyan erre a helyre erősebbet exponálunk, akkor is erősebb lesz a feketedés. Ha most ezt az egyszerű dolgot végiggondoljuk, hol vannak a kapaszkodók. Melyik lesz a helyes expo és melyik a helyes hívás?

A Szabvány azt mondja az a minimális feketedés ami eléri a 0,1 denzitást abból származtatjuk az érzékenységet. Ennek az a gyakorlati jelentősége, hogy itt már egyenes, v. egyenesebb a Gamma görbe (magyarázat később). Ha egy homogén felületen fényt mérünk, és mondjuk a fénymérőnk 100ASA-ra van beállítva, és mondjuk F:5,6 hoz 1/30 expót mutat, akkor ha 4Fé (Adams szerint, a szabvány 4 1/3 Fé) rövidebbet exponálunk, el kell tudnunk érni a 0,1 denzitást. Amennyiben nem éri el, az eltéréssel módosítani kell az ASA beállítást a helyes expozícióhoz. Ezt nevezzük tényleges ISO-nak. Ha megvan a 0,1 denzitás, ez lesz az zóna I. ettől feljebb 7Fé van a zóna VIII. aminek denzitása 1,1 (kondenzor, multi papír, D-72 (b31 SZVSZ) A zóna V. a történet közepe oda azt kell exponálni amit a fénymérő mutat, felfele meg hosszabbakat VI:1/15, VII:1/8, VIII:1/4 IX:1/2. Ez a teszt, persze lehet egyszerűbben is szenzitométerrel, de erről már írtam.

„Színteszt” :

Na akkor megint egy agymenéses, kalibrálós sztori. Ugye tudjuk nagy általánosságban a filmek (pan) a kékre a legérzékenyebbek, napfény a második helyezet, és műfény a harmadik (a neont most kihagyom). Amikor napfényben tesztelünk több probléma merül fel, pl. beúszik egy felhő, és már a szín is megváltozott nem csak a megvilágítás erőssége. Mi van ha a szobában tesztelek, ahogy ma is tettem halogénnel (3200K° ) világítottam a felületet. A tesz második fele szűrő teszt volt na most csináltam egy felvételt zóna V.-ön szűrő nélkül. Utána feltettem a szűrőt a spotmérőre mértem rajta keresztül, csináltam egy expót (persze a szűrőt az obira átcsavartam) aztán alá fölé ½ Fé lépésekben. Csakhogy mivel a fény vörösben gazdagabb nem pontos eredményt kapok a narancs meg a vörös szűrőre. Ugye az a lényeg hogy mérek egy denzitást a szűrő nélküli negán, és utána a szűrössel ill. tudom mit mér az adott felületen a spotmérő az adott szűrővel, és össze hasonlítom a denzitásokat, hogy megkapjam azt a számot mennyivel tér el amit a fénymérő mutat az adott szűrővel. És így össze lőttem a filmem meg a fénymérőm spektrális érzékenységét. Csakhogy műfénynél! Ezt kiküszöbölendő mi lenne ha feltennék egy színhőmérséklet módosító szűrőt ami a 3200K° felhozza 5500K°. Ha ezen keresztül mérek meg exponálok akkor az olyan mintha napfényben teszteltem volna. Na most ezek után veszek kék, sárga, piros, zöld kartonokat és ugye mérek a kék meg az adott szűrőn keresztül, feltekerem az obira (színhőmérséklet módosító szűrőt) + az adott szűrőt exponálok alá fölé és megkapom denzitométeres mérés alapján mennyivel tér el az árnyalateltolás a fénymérővel mért és a negatívon mért a denzitás alapján. Hát ez ugrott be nekem ma az esti sétám során.

Kisfilm kalibrálás:

Befűzünk egy kalibrálni kívánt filmet, veszünk egy fekete fotókartont a mindkét rövidebbik oldalára ragasztunk fehér famentes papírit 50-70mm –ert lógjon be. Választunk egy olyan objektívet amin bekattan a ½ blende, lehetőleg tele, ∞ állásban, vagy olyan fényképezőgép vázat amit tört időt is lehet állítani (az utóbbi jobb). A fényképezőgépet (állványra tesszük) úgy állítjuk be, hogy a két fehér csík a keresőben látható legyen (ha nem éles nem probléma) . Elsőre a film névleges érzékenységét állítjuk be és fényt mérünk. Ellenőrizzük a karton egyenletes megvilágítását. A kapott eredménynél 4 Fé szűkebbet állítunk be ha F:5,6 1/30 akkor 1/500. Mindent fel kell írni! Ezek után ½ (vagy 1/3) Fé lépésekkel rövidebb felvételeket készítünk egészen 20 felvételig, a további felvételeket lőjük el akármire ami nem fontos inkább exponáljuk túl. Vegyük ki a filmet és fűzzük be a tankba de fordítva, ne vágjuk le a befűző részt (tehát kihúzzuk a filmet a kazibol elvágjuk és a 36. kockától visszafelé fűzzük be ). Előhívjuk szokásos módon. Ha nincs spotmérőnk (vagy denzitométerünk) akkor itt megállt a tudomány, meg kell kérnünk valakit aki megméri nekünk. Viszont szemmel is látható, hogy van feketedés v. nincs az első kockán (természetesen a két fehér papírcsíkot leszámítva). A spotmérő elé előtétlencsét kell tenni, hogy tudjunk közelmérni.

Első lépés a zóna I. meghatározása. Nekem van egy átvilágító pultom beállítom ferdére, a spotmérőt felteszem állványra merőlegesen a pult síkjához képest. Leoltom a villanyt csak a pult világit! A pulton be van jelölve egy viszonylag egyenletes 50 mm átmérőjű kör ennek a közepére célzok. Beteszem a befutórészt megmérem az alpfátylat pl.: 14 2/3 Fé elkezdem húzni a filmet 14 1/3 Fé ig. Ez a Zóna I. alkoholos filccel ráírom
a romai I, est, következő kockát kihagyom ½ blendés lépésnél-1/3 nál két kockát, követőre romai II. minden másodikra (1/3 nál harmadikra) X. es zónáig. Megmérem az V.öst (alap f.+ 2 – 2 1/3 Fé) és VIII.ast (alap f.+ 3 2/3 – 4Fé) Ha nem stimmel a VIII. zóna kisebb v. nagyobb a denzitása mint a megadott. Megkeressük azt az értékű kockát ami megfelel a VIII. zóna denzitásának (alap f.+ 3 2/3 – 4Fé). Ha a VII. zóna denzitása akkor megvan a normál-1 hívás ha a IX. zóna felel meg akkor megvan a normál+1 hívás. És így tovább.

A mérést befejezve a filmet terítsük ki egy hosszú asztalra, célszerű a film alá fehér papírt tenni mérőszalaggal mérjünk meg minden kockaelejét ? mm-re van a befűzőrész legelejétől, hogy miért majd később.


Második filmünkkel a hiányzó hívásokat határozzuk meg. Exponálunk a megfelelő zónára ill. alá fölé. 1,5 - 2 értékkel attól függően mennyire vagyunk bizonytalanok, melyik kockára mit exponáltunk pontosan felírjuk. Több ilyen sorozatot készítünk a filmre, a sorozatokat 2db üres kockával válasszuk szét. Végigexponáljuk a filmet. Mivel tudjuk melyik kocka ? mm re van a film elejétől ezért a sötétkamrában szét tudjuk vágni és különböző idővel előhívjuk. És így az összes hívást meg tudjuk határozni.


Kalibrálás adalék, hívás hosszától függ az zóna I. denzitása (így az ISO-is):

Arryval beszéltem telefonon és felvetődött a kalibrálás. Ha úgy csinálod ahogy a Szilágyi fordításban van szerintem az lehet zsákutca is. A fordítás szerint először a tényleges ISO-t (DIN ASA-t) keressük, tehát I.Zonát exponálunk névleges értéken majd ½ v. 1/3 lépésben bővebben és szűkebben az a kocka a tényleges aminek a denzitása alapfátyol+ 0,1 (alapfátyol+ 1/3 Fé). Baj az nem tudjuk a hívásunk normál, normál-1 normál+1 stb. általában keményebb, ezért le kell venni a hívás időből és ekkor elmászik a Zona I. Igazából minket normál hívás keresésnél a Zóna I. és Zóna VIII. érdekel. Tehát a homogén felületet úgy kell exponálni hogy legyen 3-5 növekvő expo mind a Zóna I. (denzitása alapfátyol fölött 0,1 (1/3 Fé) és Zóna VIII. (denzitása alapfátyol fölött 1,15 (3Fé2/3) ba. Ha mondjuk ½ es exposornál a 3. kockán van meg 0,1 (1/3 Fé) denzitás akkor a Zóna VIII. soknál is a 3. a mérvadó. És ennek függvényében kell tovább kísérletezni. Rövidíteni v. nyújtani a hívást (ha túl rövid a hívásidő célszerű hígítani a hívót). Az N+1 hívás az amikor Zone VII. nél megvan a VIII zóna denzitása. Az N+2 hívás az amikor már Zone VI. nál megvan a VIII zóna denzitása. Az N-1 hívás az amikor Zone IX. nél van meg a VIII zóna denzitása. Az N-2 hívás az amikor Zone X. nél van meg a VIII zóna denzitása. Érthető nem :-)
Na most mivel a fránya zone I. elmászkálhat bizonyos filmeknél, ezért szerintem az ASA-t állítani kell hozzá pl. D100 / DD-x párnál N, N+1 és N-1 nél nem


Sziasztok!


Érdekes dolgot tapasztaltam a rotációs hívással kapcsolatban (ha tényleg rotációs?) Nagy Péter tanítványom vett egy Jobo hívógépet amibe vízszintesen kell beletenni a tankot és egyfolytában forgatja a gép oda vissza a filmet (ezek 4”x5” síkfilmek). Ami érdekes és elgondolkodtató: ugye ha megfelelő kontrasztú nagyítást (analóg módon) szeretnénk készíteni, illeszteni kell a téma kontrasztját a negatívhívással a nagyítópapírhoz (papírhívó / nagyítógép stb.). Ami azt jelenti egy adott meredekségre hívunk (pl. 0,52 gamma), és ehhez a meredekséghez tartozó érzékegységet állítjuk be a fénymérőnkön (ezt nevezhetjük érzékenység kihasználásnak v. tényleges ISO-nak is). Namármost, ha egyfolytában mozgatjuk a filmet akkor erősen csökken a tényleges ISO, ahhoz képest mintha percenként v. félpercenként mozgatnánk. Valószínűnek tartom ez azért lehet, mert az erősebben exponált részek hívásához több redukáló anyag szükséges mint a kevésbé exponáltakhoz, ha egyfolytában mozog a hívódó film mindig frissül az erőssebben exponált helyeken ezért erősebben hívódik ki mint szakaszos hívásnál, ahol az adott intervallum (mozgatás befejeztével) elején viszonylag friss hívóban erőteljesen hívódik majd amikor „elhasználta” az adott redukálóanyagot nem hívódik annyira erőteljesen…
Ezáltal csökken a kontraszt. Ezért egy adott meredekség (gamma) eléréséhez folyamatos mozgatással rövidebb idejű hívás szükséges, ezért csökken a tényleges ISO. Persze lehetne hígabb hívóban is hívni és így kiegyenlítettebb lenne a gépi hívás, de még mindig megmarad a rögzítés idő ellenőrzésének problematikája…


Sziasztok!

Szeretnék veletek megosztani egy ötletet, mivel végig analóg technikát használok a tippjeim is erre vonatkoznak. Papír tálhívásnál időre hívunk és nem szemre, mert tökéletesen nem lehet látni (meg egyéb okok miatt is) a születendő képet. Eddig percjelző órát használtam, de egy ötlettől vezérelve kipróbáltam valamit, Arry-nál debütált a dolog. Digitális diktafon a segédeszköz. Rámondom a hívás folyamatát, és rengetegszer vissza játszhatom, az adott felvételt az elejétől. Na, hogy is néz ki a gyakorlatban?

Kiveszem az exponált papírt a nagyítógép alól, lejátszás indul.
- Visszaszámlálás 5 4 3 2 1 hívás
- 10 másodperc (folyamatos mozgatás) 10 másodperc (tál egyik sarkának megemelése) 10 másodperc (tál másik sarkának megemelése) 10 másodperc (tál harmadik sarkának megemelése) stb.
Mielőtt lejárna a hívásidő:
5 4 3 2 1 csöpögtetés
- 10 másodperc 20 másodperc
- stop fürdő
- 30 másodperc folyamatos mozgatás
- Csöpögtetés 15 másodperc 10 másodperc 5 másodperc
- Fixir (15 másodperc) mozgatás mozgatás mozgatás mozgatás
- Letelt az egy perc (fel lehet oltani a villanyt :-)

Persze be lehet állítani más időket is! A lényeg, hogy a próbacsíkot és a végső képet pontosan ugyan olyan módon hívjuk.
Mivel a diktafon nem valami hangos, vettem hozzá egy számítógéphez való aktív hangfalat (1500 HUF).