AnnKa
2008.11.24
|
|
0 0
1489
|
Illyés Gyula
KAPCSOK
A szenvedély, mely a mulandó izmot vaspántként kapcsolta testünk köré, hogy megízlelvén őrizzük a titkot: egy pillanatra sorsunk istené,
a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek, az éj, a kéj már senkié. Heverünk torzan, mint a páros szobrok, ha tömbjüket az idő széttöré.
De jönnek majd új közös kapcsok, láncok, megtartóbbak, mint minden karolás: futnak arcomon, arcodon a ráncok
s majd fonalai őszülő hajaknak tanítják, mi az összetartozás, amelyet ketté Isten sem szakaszthat. |
|