Nem csak ilyen ,,szakrális" atitűdjei vannak a dolognak, hanem tisztán gyakorlati része is:

1. A nemzetközi hadijog igen szigorúan ítélkezik a partizánok és népfelkelők státusáról, így meg kell felelni pár alapkövetelménynek (többek között ezért is fontos - amit nem birok megértetni egyes magyar tisztekkel, hogy MÁR BÉKEIDŐBEN foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel, ugyanis hadiállapot esetén az állami békebeli felügyelő szerveknek fel kell állítaniuk egy Központi Partizán és Népfelkelő Parancsnokságot, amely:
a). Koordinálja az adott csapatok és a hadsereg közötti együttműködést;
b). Gondoskodik az adott csapatok szükséges anyagokkal történő ellátásáról (az, hogy a partizán az ellenségtől szerez fegyvert és avval harcol - SÚLYOS TÉVHIT!);
c). NEMZETKÖZI szinten vállalja a felelősséget és irányítást, illetve felügyeli az adott egységek ellenőrzését.
És még sorolhatnám).

2. Az egységesítést előirányzó intézkedések leegyszerűsítik a partizán és népfelkelő alakulatok ellátását.

3. Az olyan apróságról, mint hogy nehezebb megállapítani egy egység létszámát, ha egységes lábbelit hordanak, már nem is beszélek...

Stb.stb.stb.