Egy igazán szép írás a Vajdaságból:

Nő fapapucsban

TŰSAROK

Nyár van, nem tavasz, ó, te kis ravasz… kezdhetném eme pikáns dalocskával is, de ezzel sem tudnám igazolni a papucsszezon jogosultságát, hisz esőben jobb mezítláb. A papucs kemény talpa kellő szigort alkalmaz az egyenes járás és apró léptek meglétének, s közben eleinte hidegen, majd az idő múlásával egyre nedvesebben érintkezik a talp bőrével, mely nem durva, nem száraz – hisz ápolt.

A hosszú használat persze meghozza gyümölcsét, mert a csúszós állapot lehetetlenné teszi a stabil járást, és különösen megnehezíti egy szenvedélyes pillanat alatti elrúgását – helyette ragad és tapad. S ha egyszer mégis elrúgnánk, bizonyos, hogy beégünk az első adandó alkalommal, mert a „mozgáslassító” tapadásnak hála valószínűleg a szemben álló ember arcába csapjuk, és magyarázkodhatunk – noha ő már régóta tudja: nő… meg a foci… esetleg sör mellett, s akkor is a fotelben, vagy egy stadioni kilátón.

Máskor hetyke fenékdobálás mellett szállunk fel kerékpárunkra a mesés klumpában, s így egyúttal megoldottuk az évi betegbiztosító kihasználását is, de legalább egy lábtöréssel lemondunk a nyári korcsolya biciklis használatától. Ilyenkor inkább kezedbe kaphatod azt a „francot”, és úgy tekerheted a bringát, mint anno a szeplőtelen gyermekkorban, amikor a minőségi pedálnak még hagyománya volt.

Azért jó az a fapapucs, mert könnyűsége kisegíti a mindennapos rögtönzött eleganciát, és egy darabig minden figyelem a lábra mered, annak is bokatájékára, melyet a XX. század második fele óta mindenki bőszen mutogat – csak a nő szégyelli kicsit, ha vastagabb a kelleténél: ilyenkor várjuk a csizmatúrát. Papucsunk nyitott orránál már a pedikűr hatékonysága is villan, és megtudhatod, hova sorolhatod a némbert: snassz, francia vagy színes. De legalább legyen rövid és kecsesre vágott az a lábujjköröm.

Ma sem tudja senki, mikor áll jól ez a lábbeli: vajon ha a sarok a papucs szélét veri, vagy ha kissé beljebb pihen a láb. A lényeg, hogy egyenesen álljon a vádli, és senki se kérdőjelezze meg a tulajdonos nemét.

A csoszogó szívesen hordja mindig és mindenhol, talán az ágya szélén is egy ilyet tart a bojtos szaténpapucs mellett, mert ezzel egyszerre ébred fel a ház, s közben tudtára adja mindenkinek, ez már elkopott, kell egy másik fapapucs!

http://magyarszo.com/fex.page:2008-08-13_No_fapapucsban.bot