mindig elkápráztat, ha valaki olyan biztos történelmi háttérrel rendelkezik, hogy ezen ismeret birtokában hajlandó a saját és az én gyerekeim jövőjét is megkeseríteni.

Én amit tudok, az pl az, hogy a reformkor és a szabadságharc után az öntudatra ébredt szlovákokat (amiben követték a magyar öntudatra ébredést) erőteljesen magyarítottuk (ez a népszámlálási adatokból is látható). Ezt én nem értékelném teljesen pozitívan, de magyar szemszögből biztos pozitív.

Az hogy egy nemzeti önállóságra törekszik, és önálló államot akar, ezt gondolom nem tagadjuk meg tőlük. Ezért nem kell valami hátbaszúrásnak értelmeznünk és megsértődnünk. Az hogy a világháború után erőteljesen magyar területekbe is belekaptak, és ott erőteljesen szlovákosított, az tény, és nem véletlenül tekintem a bécsi döntést igazságosabbnak, mint a trianonit. De tekintve az 60-90 évvel azelőtti magyarítási időszakot nem róhatom fel nekik ártatlan arccal (nem ártatlan arccal persze felrónám).

Én továbbra is azt látom, hogy közös akarattal a közös történelmünket felkutatjuk. Ez alapján utána már könnyű kiegyeznünk, de előtte is úgy gondolom, hogy keresnünk kell azt, ami összeköt minket a jelenben. Enélkül kis kis ország leszünk, akit pillanatok alatt elmosnak a nagyok (vagy egyszerűbben: kijátszanak egymás ellen). Ha a konfliktust keressünk, egymásban az ellenséget látjuk, akkor gyermekeink (az általad is rühelt) globális cégek, érdekek gyarmata marad. A jövő az egyesülésé, nem véletlen az EU kialakulása. Bármelyik nagy multicég most erősebb, gazdagabb, mint a kis országunk, de együtt már lehetünk nagyobbak.