Kedves John!


Hogy a nézvést, vagy a kurtíttatott (...) kinek szúrja a szemit, arra kérem roppant lelkesedéssel szarok. Sőt.

Hogy valaki, aki ráadásul egy Film/Világ/Kritika topik gizdája, ártatlan obszkúriát mímelve kérdezzen olyanra rá, hogy Dehátmiazakulturálisszövegkérem!!!, az meg paranoid töprengésre sarkall. ("Irodalom", "színház", "film", valaki? Ha mégse nem, akkor talán Wiki néni és Google bácsi bisztos segít. Ők olyanok.) Most, vajh, kezdjem el itten e, hogy mi tudás fáján terem AZ mitológia, hogy Bukott Angyal, hogy Lucifer, hogy Jaldabaoth, hogy Mefisztó, hogy Woland?

Ebbe a topikba?

Buzi-e vagyok?

Szerintem nem az építő jellegű kritizálhatnék par excellence megnyilvánulása, ha befikázunk egy "érthetetlen" bekezdést, ami - klaviatúra szélét megmarkolni!!! - akár a cikk végén is elnyerhet egy teljesebb derengést. (Ez egyébként bevett metódus, nem én találtam ki. Van egy felütés, oszt a végén kerekedik be.)

Nem menőségből, vagizásból mondom, hogy sokkal jobban tudom, mennyire naiv és dilettáns, mind retorikájában, mind tartalmilag a szóban forgó firkálmány, de így van. Nem érzem szükségét, hogy megvédjem előtted, aki puszta kiváncsiságból, segítő jószándékból olyan nagyra állítottad a mikroszkópod nagyítását, hogy mire egyetlen vizsgált bekezdés végére értél, már nagyvonalúan bírtál nememlékezni az első sorra. MI AZ ÖRDÖNGŐS FASZT LEHET NEMÉRTENI A BEÉKELT TAGMONDATON??? Nem úgy kezdődik a kritika (mármint: ugyanazon bekezdése...), hogy Anna Freud, meg hogy elhárító mechanizmusok? (elfojtás, túlkompenzálás, regresszió, projekció, ecetera) Oda van írva, kérem. Tovább megyek: latin betűkkel!!!

...

Igen. Kicsi vagyok és buta, és néha asziszem, hogy jól áll a Jupiter maskara, a valláselméleti, kultúrantropológiai felütés svungjába, naná, hogy meg-megdőlögetek - ha nem vesztettem el ugyan teljesen az egyensúlyomat -, ámbátor mégis voltak, akik nem kacagtak ki, lásd kommentek. Sőt, élőszóban tettek tanúbizonyságot értésükről. Eszt add össze, bazmeg.

Minden bizonnyal emitt, meg amott nem valami pontos a szóhasználatom, és sosem leszek Ardai Zolibácsi (természetesen nemcsak azér, mer a BME-re járok), az mégis talán túlzás, hogy nálad ennyire nem tudódik dekódolódni a messzidzsem. A Nyomtalanul gonosza attól félelmetes - számomra -, hogy sem eredetében, sem irányultságában nem tudod megfogni. Sőt, a film - szerintem - zsenialitása, hogy még a klasszikus erkölcsi, egzisztenciális, ontológiai, ecetera bipolaritást is megkérdőjelezi. Mindezt brutális és megkerülhetetlen egyszerűséggel, végcinikus fatalizmussal - és nem mellesleg pazar pszichopatológiai precízióval. (Ezért nem annyira légből kapott például Anna* citálása.)


Nó harag, talán jó is, hogy rávilágítottál a kritita pontatlan, implicit jellegére, meg lehetne ennél szarabb is, de ha ma nem basszuk meg az Emirates-ben az Arsenalt, akkor azért hajlamos leszek kicsit elszontyolodni.


----------------------------

* - Kedves cyanne!


Te meg tudd meg, hogy olyan vagy! Most tökre meghúznám a babád haját, méghozzá eléggé nagyon... hogy mást ne mondjak!



.m.


(Amúgy szerintem EZ ITT kicsit offtopik, ráadásul OTT minden további nélkül (reggelés, mittomén) lehet dehonesztálni, és én perverz infantilizmussal kedvelem, ha gyűlnek a cikkek után a kommentek... szóval!)