Elemezzünk.
Első mondat:
"A megértés és a kontroll nyugtalanító hiányában a közösség ugyanazon elhárító mechanizmusokhoz folyamodik, mint amilyeneket Anna Freud definiált az egyénre nézvést."
- A mondat lényegét egyelőre nem értem, talán - csak számomra? - túl nagy svunggal vágott bele az úr. Miért nem szép őszi levelek lapításra használja a psziho tankönyveit, miért kínoz minket ilyennnel?
- Szóhasználat: "folyamodik", "nézvést"? Egy jópofa blogon ezek a szavak szálkaként szúrkodják a szemem.
Második mondat:
"Az frusztráló élményt múlttal, motivációval, formával ruházva fel vetíti ki, hogy vallási és egyéb kulturális szövegek milliárdjaiban büntesse az Ördögöt, vagy büntessen annak képével."
- Az "Az frusztráló", gondolom, elírás. Ám miféle "frusztráló" élményről van szó? Különben is, mit jelent az, hogy frusztráló? És ki az alany, az előző mondatból a "közösség"? Node miféle "közösség"?
- Milyen "egyéb kulturális szövegek" vannak, illetve mire kéne gondolni ez alatt?
- Rejtett alanyunk kivetíti az élményt, hogy büntesse az Ördögöt. Vagy inkább nem. Kivetíti az élményt, hogy büntessen az ördög képével valakit. Kit? Az olvasót?
Harmadik mondat:
"Szép is, jó is, hasznos is a pokol tüzén pirult bőrárnyalat, a szarv és a kecskeszakáll, mert ugyan mendemondával racionalizál, mégis megfoghatóvá és elutasíthatóvá teszi a rosszat."
- Kiderült, hogy büntiben vagyunk, falra festik, vetítik (ja, mozi) az ördögöt. Az ördög jelmez (a pirult bőrárnyalat, a szarv és a kecskeszakáll) "racionalizál". Micsoda?
- Továbbá az ördög jelmez elutasíthatóvá teszi a rosszat. Mégis Hogyan?
(Kezdek nagyon fáradni.)
Negyedik mondat:
"A gond csupán az – mint a psziché összes, kényszeresen énvédő stratégiája esetében –, hogy ettől még a probléma marad a régi: az Ördög bennünk lakozik."
- A beékelt tagmondatot nem értem, a többi felfogható. Kiderül, hogy az író és az olvasó az Ördöggel hál. Különben milyen régi ez a probléma, mármint, hogy gonoszak is vagyunk? Ez egyáltalán a probléma? Vagy inkább az, hogy felismerjük-e és kezeljük-e, hogy gonoszak vagyunk? (Buzi-e vagy?)
Az ötödik mondatra kiderül, hogy kétpólusú világot vázol az író úr:
"És akkor a legfélelmetesebb, ha Istent játszik – csak, mert olyanja van."
---
Nehezen adja maga az ismereteket, a tudást, az élményt az olvasónak. Pár mondat és kész lettem.