keresztcsőrű (
Loxia curvirostra - Fichtenkreuzschnabel - Red Crossbill), népiesen keresztorrú madár v. pinty: 14,5-16,8 nagyságú →pintyfélénk, amely a Délnyugat-Kanada, Szahalin-sziget, Luzon, Algéria és Guatemala közötti területeken a fenyvesekben költ, ill. kóborol.
Hang: Midori Iwashita
http://midopika.cool.ne.jp/english
Kép: Midori Iwashita és FWS -
http://www.fws.gov/birds/
A nagy elterjedési területnek megfelelően tengernyi (21) alfaja alakult ki:
- c. altaiensis
: altáji keresztcsőrű, 
- c. balearica: baleári keresztcsőrű,
- c. benti: mexikói keresztcsőrű,
- c. bendirei: kanadai keresztcsőrű,
- c. corsicana: korzikai keresztcsőrű,
- c. grinelli: kaliforniai keresztcsőrű,
- c. guillemardi*: ciprusi keresztcsőrű,
- c. himalayensis: himalájai keresztcsőrű,
- c. japonica: japán keresztcsőrű,
- c. luzoniensis: luzoni keresztcsőrű,
- c. mariae: krim-félszigeti keresztcsőrű,
- c. meridionalis: dél-vietnámi keresztcsőrű,
- c. mesamericana: közép-amerikai keresztcsőrű,
- c. minor: amerikai kis keresztcsőrű,
- c. pityopsittacus: →nagy keresztcsőrű (másutt önálló faj),
- c. poliogyna: tuniszi keresztcsőrű,
- c. pusilla: új-fundlandi keresztcsőrű,
- c. scotica: skóciai keresztcsőrű (másutt önálló faj),
- c. sikensis: alaszkai keresztcsőrű,
- c. stricklandi: délkelet-arizónai keresztcsőrű,
- c. tianschanica: tiensani keresztcsőrű.
(* Leírása a magyar
Madarász nevéhez fűződik.)
A törzsalak nagy tollai feketések, másutt, elsősorban a farcsíkja rozsdás piros.
A tojó inkább zöldessárga és sötétszürke. Sajnos a kalitban tartott hímek tollazata is az első vedlés után ilyen dísztelenné válik.
Először arra gondoltak, hogy valami hiányzik a táplálékból, de ezt nem lehetett igazolni, minekután a mai, mértékadó vélemények szerint ennél a fajnál a tollazat színének a kialakulásában fontos szerepe van a mozgásnak.
Valószínűsíthető, hogy a kellő mozgás hiányában egy végső oxidációs folyamat elakad, amely a sárga festéket átalakítaná pirossá.
Nagyon korán, már márciusban költ, sajnos csak tőlünk lényegesen északabbra.
A többi énekes még hozzá sem látott a fészkeléshez, amikor ez a különös madár már kiröpteti az első fészekalját.
A fészekalja 3-4 szürkés zöld tojásból áll, s a kicsik a 14. napon kelnek.
Tápláléka: fenyőmagvak, fák magjai és rügyek.
Nálunk nagyon ritka az előfordulása.
Miközben a MME gyűrűzői évente mintegy 100 000 madarat jelölnek meg, azonközben 1977 és 1992 között mindössze 87 keresztcsőrű akadt a hálóikba.
E fajról - vonulási és költési szokásairól, a szociális magatartásáról - eléggé hiányosak az ismereteink. Leginkább a jellegzetes csőre miatt ismert, ami különleges célszerszám.
Nagy élmény kifigyelni a keresztcsőrűt, amint a fenyők csúcsain fejjel lefelé szétfeszíti a különös csőrével a tobozokat.
A madár a csukott csőrét dugja az érett fenyőtobozba, majd oldalirányú feszítéssel bontja ki és a nyelvével emeli ki a magot. Erőteljes csőrével a puha fenyőfát is szétforgácsolja.
Megfigyelték, hogy egyes keresztcsőrűek alsó kávája jobbra, másoké pedig balra hajlik. Az utóbbiak vannak többségben.
Élete a fenyvesekhez kötődik, különösen kedveli a lucfenyőt, ill. annak a magvát. Ha arra gondolunk, hogy ez a mag bőséggel télen áll rendelkezésre, akkor nem csodálkozunk, hogy a keresztcsőrű a vastagfalu és alaposan kibélelt fészekben olyankor is költhet, amikor a külső hőmérséklet eléri akár a mínusz 35 fok hideget. Meg is teszi!
Viszont előfordul, hogy egyes területeken sovány a termés, s ilyenkor feladják azt az élőhelyet, vándorlásra kényszerülnek. Ezért szokták cigánymadárnak is nevezni.
A kóborlásai során nagy utakat tesz meg. Ilyenkor a csapatok hangos "
kip-kip" kiáltásokkal húznak át az erdőségeken.
Néha rákényszerül lombos fák magvaira, v. pl. az alma magját csipegeti ki, de
Mauersberger szerint ezen a táplálékon csak senyved.
Oroszországban a keresztcsőrű tartásának nagy kultusza van, sokan keresztezik a kanárival, és termékeny utódokat nyernek. Védett, az eszmei értéke: 20 000 Ft.
http://www.youtube.com/watch?v=4fXYOMErH3k&feature=related
(→nagy keresztcsőrű; →rózsásszárnyú keresztcsőrű; →szalagos keresztcsőrű)
