"Sőt a húr elméletet azért is tartom barométerségnek (értsd: baromságnak) mert a húrt mi alapján ne lehetne tovább darabolni, illetve a húrok honnan keletkeztek, miért épp húrok, és miért ép akkora a méretük amekkora... stb."
A húrelméletet a pontszerű részecskékkel kapcsolatos ellentmondások hívták életre. pl. egy részecske energiája végtelennek adódik, ha annak nincs átmérője. Úgy tudom, a húrelmélet matematikailag nagyon "klappol", kis szépséghiba, hogy ehez a teret elemi szinten 8 vagy 12(?) dimenziósnak kell feltételezni, és mivel mi csak 3 dimenziót érzékelünk, ezekből a sokdimeziós izékből csak annyit vehetünk észre, amennyire képesek vagyunk: egy pontot.

"miért épp húrok"
Vannak továbbfeljlesztett változatok, ott már kétdimenziós felületek (brének) szerepelnek.

"Na már most az elméletem egyik fontos tézise, hogy ezek a pionok épp hogy távolodást szolgálnak, mint ahogy a Newton-i törvények is mondják. Magyarán ez az a pont, amit elsősorban támadnotok kell."
Hehe, akkor ide szúrok: ha két részecske között fénysebességgel "pattogó" közvetítőrészecske taszítana, akkor maguk a részecsék is rövid idő alatt fénysebességre gyorsulva távolodnának egymástól. Így az összes elemi részecske magában ténferegne, nem lennének összetett objektumok az univerzumban. Nomeg: mi lesz a közvetítőrészecskével miután széttaszította a részecskéket (és leadta az energiáját)? Ő is egyedül marad?