Ez tényleg jó. A lényeget beidézem szó szerint is, mivel benne van a válasz forintocska kérdésére. A válasz persze az, amit már régóta mondunk: a rendőrségi statisztikák hamisak, mert a legtöbb bántalmazott férfi nem rohan feljelenteni, míg a nők igen. A lakosság egészét reprezentáló mintáknál mindenütt azt tapasztalták, hogy az elkövetési arány fele-fele körül van. Súlyos csapás ez a feminista propagandagépezet számára, annyi szent... Kíváncsi leszek a szerecsenmosdatási kísérletek színvonalára :-)

"Elkövetési gyakoriság

Az érvek között fontos helyet tölt be az, hogy milyen gyakorisággal követnek el erőszakot a partnerükkel szemben a férfiak, illetve a nők. A családon belüli erőszak esetében mindenféle adat erősen függ attól, hogy milyen mintából származik. A kutatások által használt minták alapjában véve két csoportra oszthatók: az úgynevezett klinikai mintákra illetve a reprezentatív mintákra. Klinikai mintáról van szó, ha a kutatás a női menhelyen tartózkodók, a kórházi ápolást igénybe vevők, vagy a büntetőeljárás sértettjei közül választja ki a megkérdezetteket. Reprezentatív mintáról van szó, ha a kutatás a lakosság köréből választ mintát a véletlenszerű mintavétel szabályainak megfelelő módon. Az elkövetési gyakoriságra vonatkozó adat attól is függ, hogy a kutató a partnerrel szembeni erőszak milyen definícióját alkalmazza. Számít továbbá az is, hogy milyen időegységre számítjuk a gyakoriságot: a megkérdezés előtti egy évre, vagy a házasság (kapcsolat) egész addigi fennállására.

Az egyik sokat idézett „klinikai” minta az Egyesült Államok hivatalos bűnügyi statisztikája. Ebből azok a cselekmények ismerhetők meg, melyek az ottani szabályok szerint bűncselekménynek minősülnek, ismertté váltak, és megindult miattuk a büntetőeljárás. Az amerikai igazságügyi minisztérium statisztikai jelentése szerint 1998-ban 876.340 nő és 157.330 férfi vált családon belüli erőszakos bűncselekmény sértettjévé; ez azt jelenti, hogy a nők esetében ötszörös a sértetté válás valószínűsége a férfiakhoz képest. Noha mindkét nemhez tartozókat ért támadás, a következmények eltérőek voltak. A megtámadott nőknek 50 százaléka, a férfiaknak csak 32 százaléka szenvedett sérüléseket. A sérülteken belül viszont hasonló volt a súlyos sérülést szenvedettek aránya (4 % a férfiak, 5 % a nők esetében). A könnyű sérülést viszont sokkal nagyobb arányban szenvedték el a nők.1

A lakossági mintákat vizsgáló kutatások általában azt tapasztalták, hogy a partnerek közötti erőszak elkövetői között hasonló a férfi és a női elkövetők aránya. A legismertebbek ezek közül Gelles és Strauss kutatásai. Az 1975-ös és 1985-ös, reprezentatív lakossági mintán alapuló adatfelvételek alapján azt mutatták ki, hogy a feleségtől a férj felé irányuló erőszak gyakorisága némileg magasabb volt, mint a férjtől a feleség felé irányuló erőszak.
Az 1975-ös mintában a férfiak 12,1 százaléka, a nők 11,6 százaléka alkalmazta az erőszak valamely formáját. Az 1985-ös mintában a férfiak 11,3 százalékkal, a nők 12,1 százalékkal szerepeltek. Súlyos erőszakot az 1975-ös mintában a férfiak 3,8 százaléka, a nők 4,6 százaléka alkalmazott, az 1985-ös mintában pedig a férfiak 3,0 illetve a nők 4,4 százaléka. (Gelles 1974; Straus and Gelles, 1986.).

Archer számos (lakossági mintán alapuló) kutatást vetett alá meta-analízisnek, melynek alapján azt állapította meg, hogy a két nem között csak csekély különbség mutatkozik a fizikai erőszak elkövetésének gyakorisága terén. Még a súlyosabb következménnyel járó fizikai erőszak terén sem jelentős a különbség a férfiak és a nők között. (Archer 2002)

A családon belüli erőszak különböző típusai esetében a két nem eltérő gyakorisággal szerepel elkövetőként. (Saunders D.G. 2002.) Coker és társai – reprezentatív mintán alapuló – kutatásának megállapítása szerint életük során a nők szignifikánsan gyakrabban váltak fizikai vagy szexuális erőszak sértettjévé, mint a férfiak. Hasonló a helyzet a hatalommal és kontrollal való visszaélés esetében is. (Coker et al. 2002.)

A 18 és 65 év közötti nők és férfiak összehasonlítása a partner részéről elszenvedett erőszak típusa szerint (Coker et al. 2002.)
nők férfiak
% %

partnerek közötti erőszak sértettjévé vált 29.7 23.3
Az elszenvedett erőszak típusa:
szexuális erőszak 4.3 0.1
fizikai erőszak 13.3 5.8
pszichikai erőszak 12.1 17.3
hatalommal, kontrollal való visszaélés 6.9 6.8
verbális abúzus 5.2 10.5"