Szegedi Vivicitta, 2008 :))

 

Húúú, tisztára izgultam. Már napokkal előbb beneveztem a Városi Sportirodán, és volt akkora szerencsém, hogy volt még kisméretű póló!! Gyerekméret!! :)) Megjegyzem, nem kicsi rám. Pont jó, kis csinos, nem lóg a térdemig, és végre a T-betűs szolgáltató a magentát feketével keresztezi, így a színkombináció is megfelel kényes ízlésemnek :)

Az izgalom pedig azért volt, hogy ha már végre beszereztem a jó pólót, akkor jó lenne "megérdemelt" módon hordani, csak mára szakadó esőt jósoltak az időjósok. Hál'Isten, nem jött be. Hűvösebb volt röpke 15 fokkal, mint a múlt vasárnapi versenyen kb., meg el is borulva, de eszébe nem jutott esni.

 

A verseny élményértékét jelentősen növelte, hogy már az elején összefutottam Tapírral ;) Beszéltünk pár szót, aztán mentem még ismerős-vadászatba. A Szegedi Szekcióból aztán nem találtam senkit (Hgabo mondta, hogy jönnek, aztán nem tudom, mi lett, lehet az időt nem akarták kockáztatni, vagy csak elkerültük egymást, bár nálam az is benne van a pakliban, hogy elmentem mellettük 3-szor, anélkül, hogy feltűnt volna :S). Azért egy ilyen versenyre nem tudok úgy kimenni, hogy ismerőssel ne fussak össze, volt ott most is ex-kolléga, ex-osztálytárs, szegedi futóismerősök.

 

Amikor megláttam a Biacsi lányokat, akkor már tudtam, ma sem kell erőlködnöm, nekem épp megfelel a női 125. helyezés is :) Azért viszonylag előre álltam a rajtban, csak mert egészen lazának éreztem a lábaimat az odakocogás alkalmával, aztán gondoltam, pörgetem, amíg jólesik. Péter Attila furmányos logikával levezette, hogy Szeged tengerparti város, először nem is értettem, hogy jön ez ide, aztán kiderült: hullámozni akart :) Illetve nem ő, hanem a tömeg.

Aztán futottunk is. Továbbra sem értem, hogy azok, akik 148 m-nél már sétálnak, minek állnak az első sorba a rajtban?? Igyekeztem gyors' keresztül vergődni rajtuk, aztán mentem, ahogy jólesett. A Tisza-parton már tök nyugi volt. Ezen a ponton, csak az a pár gyerek idegesített kissé, akik félreértelmezték a verseny nevét, és hosszútávfutás helyett a távolbaköpködésben végeztek volna dobogón. Grrr. De legalább volt motiváció, hogy haladjak a rakparton is.

Aztán az történt, ami ritkán, hogy a helyes tempóválasztás révén a felfelé szakaszon sem akartam elhalálozni, és a célba sem sosefutoktöbbet érzéssel estem be. Egyébiránt 15:48 alatt teljesítettem a kb. 3,5-6 km-es távot, ami 4:23-4:30-as tempó, ezzel nyilván akkor is elégedett lennék, ha formában lennék, így meg aztán pláne. Aztán felvettem a befutócsomagot, örömmel konstatáltam, hogy a BSI vigyáz az alakomra, és ezúttal is egy Diéta&Fitness magazinnal lettem meglepve, végülis az elmúlt hetekben sikerült is visszaszednem vagy másfél kilót, na nem a rekordsúlyomra. Igazából nem merem elolvasni, mert félek, én már attól elfogyok :)

Aztán ismét körbejártam az ismerősöket, még Tapírral is beszéltünk ismét, úgyhogy egy szava sem lehet, most kétszer is beleírtam a beszámolómba :D

 

Összességében jó volt, én szeretem ezeket a kis helyi rendezvényeket. :)