Nagyon jó kis csapat! Az szent.
Ráadásul mindenki volt katona, ezért félmondatból is megértjük egymást (mondjuk az is számit, hogy a legfiatalabb 28 éves).
Többek között olyan anyagokat is sikerült beszerezni, amelyek nem szerepelnek egyik, partizán/gerilla hadviseléssel foglalkozó katalógusban vagy könyvjegyzékben sem. (P.l. a szerb srác beszerzett több olyan XIX. századi könyvet, amelyek a témával foglalkoznak, de eddig senki sem tudta, hogy léteznek.)
Nem kevésbé érdekes beszerezni azokat a könyveket vagy írásokat, amelyek szerepelnek a szakirodalom katalógusaiban (p.l. Gyenyisz Davidovnak az ide vonatkozó írásait két évbe tellett megszerezni, teljes terjedelmükban; az eredeti kéziratnak megfelelő De Weten és Churchillen már pár éve dolgozom; ezekből szinte mindenhol csak kivonatok léteznek). Sok írást p.l. teljesen más, korabeli kiadványokban kell keresni (csak pár példa: Sztarinovnak a cikkét az úgynevezett ,,légpárnás és folyadékos robbantásról" a BAM (Bajkáli-Amúri Vasúti pálya) technikai útmutatójában találtuk; szintén Sztarinov robbantással és szabotázzsal foglalkozó cikkeit a ,,Szovjet vasúti dolgozó" szakmai havilap 1934-36-os számaiban; a német ,,Wehrwolf" szervezetnek az anyagait a német archívumok és könyvtárak... ifjúságpolitikával(!) és gyermekneveléssel(!!!) foglalkozó részlegeiben.) Vannak más furcsa helyek is. P.l. a XIX. század kaukázusi gerillaháborújáról, illetve a Krími-háború idején, Szevasztopol alatt alkalmazott szabotázs és diverzáns akciókról Tolsztoj irodalmi műveit kellett fellapozni (ő ott volt, ezért nem csak irodalmi, de prim-értékű anyagok), városi gerillaharcról és forradalmi megmozdulásokról - Hugo, Vidocque, mások, akik szemtanúi voltak az egésznek.
Egy rendkívül sokrétű munka, gyakran első látásra vadidegen területek anyagai (p.l. vasúti szakkönyvek, ipari és közúti konstrukciókkal foglalkozó szakirodalom, tömegpszichológia, társadalomtudomány, geodézia és kartográfia, geológia, oceanográfia, meteorológia, sporttörténelem, stb.
Izgalmas munka, csak rohadtul kevesen vagyunk hozzá, még így is.

Ezért is kell egy állami intézet, amely ilyen jellegű kutatásokat végez. Tudtommal ezzel a témával komoly szinten csak az USA-ban, Izraelben, Oroszországban, Belorussziában, Kínában, Svédországban és Svájcban foglalkoznak. (Lehet, hogy másutt is, de erről nem tudok.)
Nem egy nagy kunszt, p.l. Oroszországban az egyik katonai akadémia ,,Különleges rendeltetésű hadviselés tanszékének" van jelenleg egy gerillaháborús osztálya, saját kutatási bázissal. Az amerikaiaknál ott van a Kennedy, és a Forradalmak, Háború és Béke kutatóintézete; a svédeknél a Stratégiai Kutatóintézet... stb. Másként nem is lehet. Csak egy példa: nem lehet komoly kapcsolati rendszer kiépítése nélkül beszerezni egyes anyagokat - anno sok verejtékbe tellett beszerezni - például - a ,,R.A.F. partizá kézikönyvét" vagy az EREDETI, teljes terjedelmű ,,I.R.A. Zöld Könyvét" (vagy az ,,Ír önkéntesek kézikönyvét"). Ezek csak példák