Sziasztok! Én bő egy hónapja kezdtem Euthyroxot szedni izotópkezelés után frissen kialakult alulműködésemre (75Mg-ot) – mindenkinek köszönöm az akkori segítő tanácsokat a gyógyszerezés fokozatos elkezdéséről: ez bejött, nem lettek túlműködéses tüneteim. Azóta ma voltam először kontrollon, és bevallom, igen elkeseredtem: bár javultak az alulműködéses tüneteim, optimálisnak még egyáltalán nem mondanám a közérzetemet: nagyon tompa, lassú az agyam, én magam rendkívül kedvetlen, érdektelen vagyok, nem tudnám megmondani, mikor nevettem vagy örültem bárminek is utoljára, hullik a hajam, alacsony a pulzusom stb. Eddig igyekeztem optimistán hozzáállni (már amennyire alulműködésesen ez lehetséges…), hogy nyilván csak emelni kell az adagot, vagy idővel majd javul, de amikor az orvosnak elmondtam a panaszaimat, közölte, hogy ő nem lát engem alulműködésesnek, márpedig ő ezt észre szokta venni (jelezném, két hónapja is normál működésűnek titulált, majd az aznapi vérvétel mutatta ki a kilalakult alulműködést), úgyhogy ma már FT4-et nem is kért, csak TSH-t a laborbeutalón. Eredményt majd jó két hét múlva kapok. Szerintetek rendben van ez így, és valóban jól mutatja már most az én állapotomat, gyógyszerszükségletemet csak a TSH? Hozzáállása egyébként pontosan ugyanez volt a szemtüneteket illetően: évek óta rendkívül gyakran begyullad a szemem, azt meg bő fél éve vettem észre, hogy az egyik időnként ki is dülled (bár szerintem egészen minimálisan mindig van különbség), és az általatok leírtak alapján ezt mostanra kezdem komolyan venni – na, most ezt is mondtam, mire megintcsak azt válaszolta, hogy ő nem lát eltérést, és különben is, szemtünete kizárólag a dohányzóknak szokott lenni, amúgy meg használjak műkönnyet. Őszintén szólva ezzel sem nyugtatott meg, de főleg az előbbi elbagatellizálás miatt vagyok ki: éppen ezért nem mentem bele évekig a túlműködés végleges kezelésébe, mert nem akartam alulműködő lenni, ismerve annak rám gyakorolt depresszív hatását (kis Metotirin-túladagolásnál is azonnal), és most, hogy egy zombit csináltak belőlem, még meg is magyarázzák, hogy tulajdonképpen teljesen jól vagyok, csak én nem veszem észre. És persze továbbra is nyugodt lelkiismerettel lehet minden túlműködésest kábítani azzal, hogy ez egy sokkal jobb állapot, nem véve tudomást a beteg közérzetéről! Neki nyilván tök mindegy az én meg a hozzám hasonló tízezrek életminősége! Gyűlölöm az egészet! Lesz még belőlem normális ember, aki érezni is tud, van kedve élni meg ilyenek?? Na persze az egyetlen tünet, aminek örültem volna, néhány kiló plusz, az a láthatáron sincs: alacsonyabb a súlyom, mint az utóbbi évek kezelt túlműködése alatt…