Kedves Öregkakas!

Nagyon jól esnek a soraid, s ami a hazai madarakat illeti, abban bizony sajnos nagyon igazad van.

Nem akarom agyonmagyarázni a csúfos bizonyítványt, de a helyzet tényleg az, hogy 2005-ben nem kértem, csak felvettem a kapcsolatot egy hazai nagyhatalmú természetvédelmi szakemberrel, természetfotóssal, akinek a neve hallatán a (vad)madarászkörökben mindenki felkapja a fejét, s kaptam olyat a képembe, hogy soha el nem felejtem.

Az illető, mintha csak sejtette volna, hogy esetleg majd előállok kéréssel, elébe ment a dolognak, s kerek perec kijelentette: csak nem képzelem, hogy ingyen fog fotókat a rendelkezésemre bocsátani.

És hosszasan taglata, milyen időigényes a természetfotózás, milyen drága a benzin, meg gumicsizma, csónak stb. kell és ő 50-100 dollárt kap egy fotóért.

Na ez engem hidegzuhanyként ért, és tekintve, hogy az illető a természetfotós szövetség alapító vezetője (volt vagy még ma is az?), plusz magas állami beosztásban levő korifeus, úgy gondoltam nem fogok kellemetlen helyzetbe hozni hazai fotósokat, még valami feudális bosszuállás áldozata lesz a jószándékú illető, hiszen a nagyhatalmú kijelentette:

AKI INGYEN AD KÉPET, AZ RONTJA AZ ÜZLETET.

Mit tehettem? Az egyetlen hazai fotóst - aki addigra adott 7 képet - felhívtam, hogy ez és ez a helyzet, nem fogom felhasználni a képeit, nehogy megharagudjon rá az a bizonyos XY és esetleg valami zsűriben jó lepontozza a munkáját...  Laci erre azt válaszolta, hogy nem érdekli XY véleménye, maradjon minden úgy, ahogy volt.

De ifj. Z-t, akit egy dél-amerikai út előkészületei közben háborgattam és rendkívül erős anyaggal segíthette volna a lexikont, már nem kerestem újra, pedig nem hárított, hanem azt kérte térjünk vissza a dologra 2 hónap múlva.

Szó, mi szó, hosszas tépelődés után, másfél éve megfogadtam, magyarokkal nem kezdek és ehhez többé kevésbé tartom is magamat . Gondolom az nem számít "cseréptörésnek", hogy a minap Ausztráliában élő két magyarral felvettem a kapcsolatot - nekik nem sokat árthat XY.

És bevallom, hogy 1 hete a szükség rávitt, hogy a Steller-réce miatt egy Pécs mellett lakó hölgy segítségét kérjem.

Arról van szó, kedves Öregkakas, hogy pontosan a te hiányérzeted már úgy fél éve bennünk is mocorog, és elhatároztuk Bélával, hogy valamit csinálunk a hazai madarak ürügyén.

Áprilisban óriási és nagyon kemény fába vágtuk  a fejszénket... Nem is árulnék el most róla többet szívesen, de lényegében azóta újra éjjel-nappal dolgozunk, közben veszekszünk, olykor tépjük egymás haját, de végül mégiscsak - nagyon remélem - sikerül valami értéket teremteni a magyar madárbarátok számára a

HAZÁNKBAN ELŐFORDULÓ MADARAK

kapcsán.

Azt tudni kell, hogy itt 408-435 fajról van szó.