Az oldószeres savtalanítás során olyan oldószert alkalmaznak, mely a trigliceridekre és a zsírsavakra nézve szelektív oldó hatású, ellenáramú folyadék-folyadék extrakciót alkalmaznak. Az egyik ilyen oldószer az etanol. Szobahőmérsékleten a szabad zsírsavakat jól oldja, a trigliceridek oldódása minimális, kivételt képez ez alól a ricinus olaj. Növekvő szabad zsírsav tartalommal, sajnos növekszik a trigliceridek oldhatósága is. A megoszlás egyensúlyi értékei függnek a hőmérséklettől és az alkohol víztartalmától. A kioldásra használt toronyot Raschig gyűrűkkel töltik meg, melynek magasságát a kívánt savtalanítási hatásfok alapján határozzák meg.

 

Furfurollal a savtalanítás mellett telítettség szerinti frakcionálás is megoldható.

 

35-40 bár nyomáson folyékony propán is alkalmas szelektív oldószernek a savtalanításhoz, hőmérsékleti adatokat nem tudok.

 

Valamint metanolt is alkalmaznak szelektív oldószernek a sztearin-elain gyártásnál.

 

Az oldószeres savtalanítás előnyei:

 

Nagy savszámú olajok is savtalaníthatók, melyek lúgos savtalanítása már nem kifizetődő, gazdaságosan finomítható az oldószeres módszerrel. Nyers növényi olaj esetén a biológiailag értékes anyagok nem pusztulnak el a savtalanítás során, etanol esetében 90%-ban a finomított olajban maradnak. (Ez étolajnál előnyös, biodízel alapanyag esetén ez nem előny, hanem inkább hátrány.) A folyamat szobahőmérsékleten játszódik le, nem kell melegítésre energiát pazarolni. Mód nyílik telítetlenség alapján történő frakcionálásra is.

 

Hátrányok:

 

Nagyméretű berendezés szükséges az ellenáramú folyadék-folyadék extrakció jó hatásfokú megvalósításához. A tökéletes savtalanítást lúgos utófinomítással tudják csak elérni, melynek során elvész a kíméletes finomítás minden előnye (étolajos szempontból). Jelentős az olajveszteség a fázisok éles elválása ellenére is.