BEAC 110 helyett 100:

A börzsöny szakaszt egy régi cimborámmal nyomáztam, aki ritkán teker keményebb terepen, így talán nem a legjobb választás volt számára ez a túra, de bevállalta az 50es távot. Én meg próbáltam benne tartani a lelket, mert Nagy Hideg Hegy után a térképet követelte, s ki akart szállni :). Felvázoltam neki a szopórészeket, s sikerült továbbhaladásra bírni. A szedres csalitos persze nagyon nem esett jól (tavasszal pedig jól járható írtott rész volt) de átküzdöttük magunkat, majd hegyestetőről lejövet a komphoz igyekezve a katlanos részen sajna felütötte a hátsót. Ekkor csűrt el mellettünk Sass Józsi is többedmagával, bár először azt hittem az alteregóját látom. Így nekünk maradt a 3 órás komp. A komp már elindult, mikor egy srác igazi végső befutóként még felugrott a hajóra. Éljenzés fogadta :)

Ködmönék ekkor estek be nagymarosra, de gondolom jól elvoltak a zsíroskenyerek között egy órán át :).

A Pilist már egyedül nyomáztam volna, ha nem akadok emberemre, mégpedig a kompra ugráló srác személyében. Számora durva tempót diktált, így a fellegvárba vezető köves tolós néha tekerős részen megúsztam mögötte. Innen Kisrigóig jojóztam mögötte elég sokáig, többször ellépett s csak néha derengett fel a háta. Ott megbeszéltük, hogy talán együtt jobban haladnánk. Kiderült azért siet, mert a táskáját (amiben a lámpája volt) a kisrigóba igérték, hogy felviszik de ez elmaradt. Így világosban szeretett volna beérni...Ez volt 16:40kor... 17:40 körül értünk fel dobogókőre. A piros háromszöges (új kék nyomvonal) talicskázás, kistányérozás azért elég embertpróbáló volt. Dobogókőtől a sárga jelölés rettentő trágya, de szerencsésen lekeveredtünk Tölgyikrekig. Nem irígyeltem az erre a szakaszra sötétben érkezőket, hosszú ideig nincs rajta jel, persze elágazás annál több. Lajosforráson isteni meggyes mandulás pitét kaptunk, irány Csikóvár, majd pedig a Kevély Nyereg.

Ott sötétedett ránk, s itt fáradtam el minden tekintetben. Előhalásztam a nálam lévő két lámpát, egy tikka plust, meg egy nyomi cateyet. A tikkát utitársamnak adtam, akinek ez volt első BEAC Maxija, s csak feltartottam a vége felé. Sajna az én lámpám nem tudtam úgy feltenni, hogy ne bólintson le folyton, így a kövesbérc előtt búcsút intettünk egymásnak. Útba igazítottam, s Pilisborosjenőn Ürömön át bal kézben tartott lámpával 9-re szerencsésen hazaértem. Este még kaptam egy köszönő smst 21:22re ő is beért.

Kemény ez a BEAC maxi.