Szia!

Szerintem egész logikus, hogy a csökkentés is létezik. Amikor beállítják az adagodat, két dolog fontos: Mennyi tiroxinra van szüksége a szervezetednek és mennyit termel ténylegesen. Alulműködésben a kettő közti különbséget meg beszeded. Viszont a két dologról külön-külön halvány fogalma van szvsz az orvosoknak, mert csak a kettő közti kölcsönhatás eredményét, a TSH, FT4 szintedet tudják megmérni, amiből csak annyi derül ki, kevés (sok) tiroxin van a szervezetedben. Aztán tippelnek, pótolnak, ellenőriznek, tippelnek, emelnek/csökkentenek, így tovább, aztán egyszer csak sikerül eltalálni. Gondolom a tippelést ők nem így mondanák :), de akkor is ez van lényegében, meg protokoll követés.

Amikor már beállt az egyensúly, akkor persze ott a tendencia, autoimmun gyulladásban romlik a pajzsmirigy működése, kevesebb tiroxint termel, tehát valószínűleg emelni kell majd az adagot időnként.

Na de van egy másik tényező, elsőnek ezt írtam, hogy mennyi tiroxin kell a szervezetednek (abszolút értékben, tehát most nem lényeg, hogy honnan kapja). Ha itt van valami komolyabb változás, simán csökkenhet az igény - teszem azt lefogytál sokat.

Simán el tudom képzelni, hogy az abszolút értékű igény jobban csökken, mint ahogy a pajzsmirigy romlik (termelés csökken), vagy éppen a pajzsmirigy állapota stagnál, miközben a szervezet igénye csökken - ekkor a kívülről bevitt tiroxint is csökkenteni kell.

(Tipikus eset a terhesség, amikor alatta a szervetet igényei hirtelen nőnek, utána hirtelen csökkennek, amit egy hibás pajzsmirigy nem tud lekövetni, tehát a bevett tiroxin adagját kell változtatni. De szerintem a hirtelen testsúlyváltozás is ilyesmi lehet, meg biztos van más is, csak továbbra sem vagyok orvos, tehát nem tudok más okot, de attól még biztos van ilyen...)

Bocs, kicsit hosszú lett az eszmefuttatásom...
Könyvmoly