Néhány mondat a vákkumpumpákról ! A bathmate is ugyan ez ,csak nem levegővel működik ,hanem vízzel....
Nagyon fontos infókat lehet találni benne a sérülésekről, több pumpáló srác is írta ,hogy a barátnője elől nem tudja eltitkolni mert látszik a bőrén a kisebb bőrelváltozások. A cikkben írja is ,hogy közepes nyomáson szabad használni !
Véleményem szerint ha fáj akkor már ez nem jó !!! Ez szinte mindennel így van, ha valami fáj akkor valószínüleg az ember nem jól csinál valamit.... !
A péniszpumpát (más néven a vákuumpumpát) eredetileg az impotencia, és az erekciós zavarok kezelésére tervezték, hogy segítségével fenntartahtó legyen a merevedés. Elsősorban a gyógyszeres kezelés helyett/mellet akartak alternatívát nyújtani a rászorulóknak, mára azonban rég túllépte eredeti funkcióját, és szexboltok kelendő alapkellékének számít, és segédeszközként, maszturbációs jétékszerként hódít. A szerekezet olyannyira közkedvelt, hogy az interneten számtalan olyan honlap található, ahol a lelkes pumpálók naplóikat, élménybeszámolóikat, a műveletről készített képeiket, videóikat cserélgetik, mutogatják egymásnak.
Felépítését tekintve a vákuumszerkezet két fő része egy műanyag cső, ahová a hímvessző kerül, és a csőre rögzített pumpa, amivel a vákuumot képezzük. A cső végén található finom tömítés a péniszre illeszkedve biztosítja a légmentes állapotot. A pumpálás hatására vér áramlik a hímvesszőbe, és létrejön a félmerev állapot. Amint a hímvessző eléri a kívánt állapotot, a pénisz tövére péniszgyűrűt helyeznek (vagy egy specilis szalagot kötnek), hogy a péniszbe pumpált vér ne áramolhasson ki. (Vigyázat, fél óránál tovább a gyűrű viselése veszélyes, fennállhat a maradandó károsodás veszélye!)
Nagy nyomás hatására a hajszálerek megrepedhetnek, és a véraláfutástól ellilul a bőrfelület. Durva és erőteljes pumpálás esetén maradandó sérüléseket is elszenvedhetünk, a bőrszövet, illetve az érrendszer súlyosan károsodhatnak. Ezek tudatában mindenképp tanácsos az óvatos pumpálás.
Pumpaválaszték
A péniszpumpa legegyszerűbb és legelterjedtebb változata egy cilinderből és a hagyományos vérnyomásmérő pumpájához hasonlatos gumilabdából áll. A labda nyomkodásával azonban nem pumpáljuk, hanem elszívjuk a levegőt a péniszre illeszkedő csőből. A nyomás csökkentése érdekében egyszerűen nyissuk ki a zárószelepet, és igyekezzünk megtalálni a legideálisabb állapotot. A péniszpumpa összetettebb változata olyan, mint a biciklipumpa, vagyis egy aprócska lyukon át szívható ki a levegő a cilinderből (túlnyomás esetén pedig ezen keresztül juthat levegő a szerkezetbe). Az egészen komoly darabok nyomásmérőt is tartalmaznak, minek segítségével a használó könnyen leolvashatja a nyomás mértékét. A legdrágább pumpák elemmel működnek, vibrálnak, ha kell, és szinte önállóan végzik a szívást, míg az ember keze máshol tevékenykedhet.
Pumpálásra fel!
Aki még életében nem használt ilyen szerkezetet, ne ijedjen meg, működtetése pofonegyszerű. Első körben olvassuk végig a használati utasítást, csak azután próbáljuk ki élesben a segédeszközt.
Kezdjünk el finoman (nagyon finoma!) pumpálni. Ha érezzük, hogy félerekciós állapotba kerültünk, álljunk meg, és adjuk át magunkat az érzésnek, valamint mérlegeljünk hogy az aktuális nyomás mennyire kellemes. Csakis addig pumpáljunk, amíg semmiféle fájdalmat, kellemetlenséget nem érzünk. Az első rossz érzés alkalmával azonnal nyissuk ki a zárószelepet, és csökkentsük a nyomást. Kezdő pumpások semmiképp ne haladják meg a húsz perces műveletet, a félórás, illetve egyórás időtartamig szépen-lassan, kitartó gyakorlással juthat csak el az ember. Tartsuk észben, habár a pumpa pillantanyilag csodákat művel az ember hímvesszőjével, ha túlerőltetjük a műszert, nagyobb kárt okozhatunk magunkban, mint hinnénk.
Hetente háromszor-négyszer ajánlatos a pumpát bevetni, és mindig csak harmic perc erejéig, közepes nyomáson.
[origo]
