Szabó Ila:



Vágy

Áldanám a kelő holdat-
megigéző mosolyodat.


Borzolnám a fűzfagallyat-
érzékien omló hajad.


Csókolnám a száz fűszálat-
szeretkező szempilládat.


Ringatnám a domboldalat-
elbűvölő szép válladat.


Vállalnám az egész tájat-
minden vonzó porcikádat.


S meghalnék a sziklaszirten-
minden veled-ölelésben.