Szia!!
Ebbe nem akarok belemenni,mert még sok Szolnok-hívő felhördülne..
De azt tapasztaltuk,hogy sok esetben meg sem közelítették a mi katonáink felkészültségét,a fegyelméről nem is beszélve.Tisztelet a kivételnek,természetesen..
Lehet,hogy megkaptak mindent,de nem biztos,hogy éltek vele..
Irakba pl mi mentünk ki elsőként.Majd 8 hónapig voltunk ott,és közel 1 évet készültünk rá.Nem azért,mert kélpzetlenek voltunk,hanem mert minden eshetőségre fel akartunk készülni,mire kiagyalja a kormány,hogy milyen feladatra vet be minket.

Én arról írok,amit itthon,az alakulatnál mindent megtettünk,megkaptunk a felkészülés érdekében,és ezt nagyon sokszor nem pénzben kell mérni.
Hiszen ahhoz nem kelett pénz,hogy fogjuk a katonáinkat,a felszerelésünket,és gyalogmenetben kivonuljunk a gyakorlótérre.
Ahhoz nem kell pénz,hogy a fizikai felmérőn az egyetlen elfogadható eredmény a kiváló,minimum 300 pont volt,korra,nemre,rendfokozatra való tekintet nélkül.
Igaz,sokszor reggel 6-kor már benn voltunk,és este 8-kor még az aznapi kiképzést papíroztam le,de senki sem háborgott emiatt.Mert ilyen volt a mentalitás,és ilyen volt az állomány!

Persze sok mindenhez pénz is kellett,de a parancsnokaink ezt előteremtették,és a lehető legjobb feltételeket biztosították ahhoz,hogy felkészülhessünk.

Amikor Kabulba,a könnyűgyalog századba készültünk,lőgyakorlatvezetőként a géppuskásokkal naponta lövettem el 400 lőszert fejenként...
Két hétig csak lőttünk,és a többi fegyverrel is közel hasonló lőszermennyiséget lőttünk el!

De a többi kiképzésri ágra is igaz volt,hogy csak a kiváló volt elfogadható,és ha nem tudta ez valaki teljesíteni,akkor kivettük a felkészülésből,és alkalmas emberrel pótoltuk.(Pl JD,pedig ő nem elég hogy nem volt egri,de ráadásul még lövész is volt....:)))) )