Én őszintén remélem, hogy minél hamarabb úgy tekintünk Magyarországon ezekre a növényekre, mint a pizzára. Ha furcsának találjátok a hasonlatot, elmondok hozzá egy rövid történetet, hogy érthetőbb legyen.
1970-ben egyetemi műfordítói pályázatot nyertem Mario Soldati: L'attore (A színész) című regényének egy részletével. Nem tudom már hogyan, de valahogy eljutott az Európa Könyvkiadóhoz, ahova az egyetem közvetítésével bebocsájtást nyertem másodéves egyetemistaként, hogy "tárgyaljak" a teljes regény esetleges fordításáról és lehetséges kiadásáról.
Egy még, hála Isten, ma is élő személyiség fogadott, aki a fordított részlet fordítói megoldásait elemezte nekem. A legfőbb kritikát azzal kapcsolatban fejezte ki, hogy a regényben szereplő római 'pizzeria'-t én pizzeriának "fordítottam", tulajdonképpen érintetlenül hagyva. Azt mondta, hogy ez a magyarok számára érthetetlen fogalom, hiszen nálunk senki nem tudja, mi az a pizza, ezért azt ajánlotta, hogy lángossütőként kéne szerepeltetni, hogy "értsék, miről van szó".
(A regény "természetesen" megjelent rövidesen egy befutott fordító keze munkája nyomán, de nekem a mai napig nem volt lelkierőm megnézni a magyar változatot, hogy azon a helyen a nevetséges kritika érvényesült-e a kiadott formában, vagy a remélhetően józan fordító helyes ítélete.)
De a lényeg, az analógia szempontjából, nem az utolsó zárójeles mondat tartalma, hanem az, hogy 10 év múlva talán már nem kellene egy regényben szereplő kákit almára fordítani a derék költő és műfordító személyiség szerint, hanem meghagyhatnánk eredeti nevén.