Kedves Python24,
továbbra is fenntartom: a zendülés vagy forradalom, felkelés között azon az alapon szoktak különbséget tenni, hogy annak kimenetele hogyan alakul: aki ellenzi és leveri, annak zendülés, csürhe és garázdaság, bűncselekmény, aki híve és győzelemre viszi annak hősies szembeszállás az elnyomó hatalommal. Erről - nézőpontunk különbözősége okán nem vitáznék tovább - szerintem ez az értelmezés mindkettőnknek vállalható.
Zavaros helyzetekben vagy van parancs, vagy nincs. Az is lehetséges, hogy olyan parancs érkezik, mely erkölcsileg, emberileg vállalhatatlan. Nos ilyen helyzetben kell mindenkinek embernek lenni erősen és felelősséggel dönteni. Ez a későbbi helyzetben lehet jó döntés, vagy rossz. sok jó katona volt a történelemben aki ráfizetett, bár tisztességes, esküjéhez hű módon cselekedett.
A hadsereg központi (állami) irányítása ellen soha nem szóltam, ebben nincs vita közöttünk.
A polgárok (újra) felfegyverzése más kérdés. Szerintem alapjog a fegyveres önvédelem joga, melyet törvényekkel kell garantálni. Ezt nagy testvérünk alkotmányának is kikezdhetetlen alappillére (a szólás, gyülekezési, és sajtószabadsággal együtt). Ez az első lépés kell legyen.
A következő lépés az az élő és védett jog, hogy a polgárok élhessenek az egyesülés jogával. Ez végül is egyszerű és az alkotmány alapján levezethető nem csak hazánkban, hanem számos más demokráciában is.
A polgároktól való félelem tartja vissza a politikát az ön- és tulajdon védelem jogának elismerésétől, holott régen világos az állami erőszakszervezetek képtelenek a polgárok tulajdonának és testi épségének védelmére, tehát az állam nem teljesíti egyik alapvető kötelességét. Ezt itt befejezném mert off lesz. De a fegyveres polgári önvédelem szükségességét szerintem éppen eléggé indokolja.
Mivel ez a lehetetlen és tragikus helyzet a központi hatalom akaratára és támogatásával jött létre és maradt fenn: nem lehet abban bízni, hogy valami csoda folytán megváltozna, ezért az önszerveződésnek és önállóságnak különösen fontos helye és szerepe van. ellenkező esetben ugyanabba a semmibe fulladna, mint az MH. Itt tehát kérlek gondold át miről próbálok érvelni és javasolj rá olyan megoldást, mely ezen a formán kívül is lehetőséget ad értelmes és tartalmas cselekvésre a mai lassú pusztulás helyett. ( Ennek kapcsán érdemes lenne történelmi hagyományainkat is feleleveníteni, ahol városokban céhek, polgárok működtettek lövészegyleteket, klubokat. )
Nem állítottam, hogy a jelenlegi törvények által adott rérben ezek megvalósíthatóak. De a törvényhozás dönthet másképpen is és erre fel is kell készülni, elő kell készíteni. Szerintem az ebben való gondolkodás (ma még) nem bűncselekmény, vagy szabálysértés.
Az persze lehet, hogy azokat a lelkes amatőröket, akik ott feltűntek, le kellett hűteni, de semmi okát nem látom annak, hogy őket bárki becsmérelje, vagy lenézze naívságuk, vagy egyéb mai politikai-társadalmi közegünkben csodabogárként ható elképzeléseik miatt. Tehát nem a harcbavetésüket hiányolom, hanem az ellen érvelek, hogy őket bárki lenézze és ezzel szemben hoztam fel példának a teljes hazai elit kussolását a háborús helyzetben.

A délszláv válság kapcsán a hazai elit alaposan levizsgázott, akárcsak jeszenszkiék bátortalan és a teljesen alkalmatlan belső elhárítás (KGB-s fertőzöttség?) miatti azonnali buktáját tekintjük, akár a későbbi sunyi lapítást a provokációkra és fegyveres határsértésekre, melyekkel kapcsolatban még diplomáciai jegyzékváltásra sem futotta ezt követték még különb dolgok is nézz utána....
Ezt a gyávaságot és tehetetlenséget kár megfontoltságnak feltüntetni. Nem az volt. Szerintem. De ha szerinted ezt így kell csinálni, kíváncsi lennék mi lenne az az ok, ami már kiváltaná a haza védelmére irányuló cselekvésedet? (Persze: a parancs, ami vagy megjön előbb-utóbb, vagy a fegyverletételről szól..... Végül is a cseheknek bejött!) Nincs ország, amlyik fel lenne készülve a háborúra, nincs háború mely jókor jön. Okok és körülmények vannak, melyek arra szorítanak népeket, országokat, hogy ha valamely szomszédjuk ,vagy távoli ellenségük nem ért a szép szóból akkor fegyverrel szerezzenek érvényt érdekeiknek. Mi ezt tesszük Irakban és Afganiztánban, ezt tettük a rácok ellen friss NATO tagként is.
Ha fáraszt, ezt ne feszegessük tovább mert off szaga lesz előbb utóbb.

Bátor hazafias helytállásra sem akkor nem tellett, amikor a határunkat alkotó Dunát elterelték és katasztrófaövezetté változtatták a Szigetközt, sem akkor, amikor barbár vegyitámadásként mérgezték meg a Tiszát, a Marost, a Kőröst vagy hordják bele a hulladékok tonnaezreit és teszik meg bármikor ismét, ha úgy tartja kedvük.
És akkor sem volt bátor hazafiság, amikor magyarokat soroztak be rác seregekbe, hogy magyarokat öljenek a délvidéken, vagy horvátokat, bosnyákokat valahol ismeretlen tájakon. Erre csak ráadás volt, hogy amygar területeken vonultak át fegyveres csapataik, elaknásítottak magyar földeket a határ mentén, és úgy repkedtek felettünk délen harci kötelékeik, mintha otthon lennének.
Szóval hol van a bátor hazafiság? Hol vannak a honvédek?


A zárógondolatodhoz:
ma is vannak olyan fegyveres szervezetek az országban, melyek teljes szabadsággal birtokolnak fegyvereket és nagyobb létszámot képesek fegyverben kiállítani, mint a rendőrség, vagy a honvédség együttvéve. Ezek a szervezetek vállalkozásoknak vannak álcázva és jól behatárolható érdekcsoportok vezetik, vezénylik őket, olyan költségvetési ráfordításokkal, melyekből tartalékosok tízezreit lehetnek felkészíteni és kiképezni. Ők nem állnak demokratikus, törvényi és HM felügyelet alatt, és mindemellett titkosszolgálati eszközök széles spektrumát alkalmazzák az állam szemérmes félrenézése mellett. Szerintem ezek a magánhadseregek nagyobb veszélyt jelentenek az országra, mint a polgárok törvények által biztosított önvédelmi szervezetei. De ezek nem fájnak senkinek.

Éhesló


támogatását