P. Pálffy Julianna

Valahol a Duna-parton

Mikor kívántalak hozzád bújtam,
csókodat kértem, sosem loptam,
szemedben vágyak lángja égett,
láttam benne csillogó messzeséget,
a kezed, a szád elvarázsolt,
a rádióból halk zene szólt,
amikor átöleltél lágyan - ott,
abban a kis szobában, és
fények suhantak át az ablakon
- valahol a csendes Duna-parton -
szenvedélyt és szerelmet láttak,
a csipkés álmok valóra váltak,
nem kellettek nagy szavak,
én anélkül is hallottalak,
hallgattam, hogyan ver a szíved,
az enyém ismételte a tied,
s mielőtt ránk borult volna az este,
tudtuk jól, mennyire szeretlek én,
és mennyire szeretsz - Te.

2004