Szia Swormanus!

Így már nem osztom a véleményedet.
Szerintem a tartalékos haderőt nem egy végső megoldásra kell felkészíteni, hanem a hadsereg bizonyos feladatainak átvételére. Ha jól tudom (majd Hamburger javít) pl még a hidegháború idején minden Bundeswehr hadosztálynak a hadrendjében szerepelt egy-egy tartaláékos zászlóalj. A Magyar Királyi Honvédség is a tartalékos rendszerénél (tábori póthadosztályok) egyfajta megkettőződést képzeletk el.

Amít leírtál (már ha jól értelmezem) az egyfajta partizánképzés. Bocs de nem gondolom, hogy eleve egy végső megoldásra kellene felkészülnünk a honvédelem terén (a partizánharcot annak tartom). Az a haderő amit leírtál szerintem csak arra használható, hogy védje a faluját és a házát, egészen addig amíg megvan a kiadott 100 lőszere. Viszont szerintem ez a haderő (és erre volt már példa a magyar hadtörténelemben) minden motivációját elveszíti, ha mást kell tenni. Ha valakit csak arra készítenek fel (aminek hatékonyságát a terep ismerete miatt nem vitatom), hogy csak ezt tegye, nem fog elmenni a z ország másik felébe, mert azt fogja gondolni, hogy ha baj lesz akkor nem leszek itthon, hogy megvédjem a családom, és ezt fokozhatom azzal, hogy azt fogja gondolni nem megyek a tiszai gátra, hiszren a feladatom nem ez, azt oldja meg az ott lakó.
Azt írod, hogy nem lesz központi ellátás. Ha egy haderő nem központi irányítás alatt, annak harcrendjében tevékenykedik, harctevékenységét senki sem írányitja, és tervezi, akkor természetesen nem is lehet ellátni. A cél szerintem pont az, hogy egy olyan tartalékos haderő alakuljon ki, amely nem gerillákból és szabadcsapatokból verbuválódott kis helyi csapatok, hanem oly kötelékek, amelyek a Magyar Honvédség harcrendjében, zárt kötelékben képesek akár harc, akár polgári védelmi feladatok ellátására (így részesülhet annak feladataihoz mérten, annak hadtáprendszeréből, amit természetesen a megnövekedett igényeknek megfelelően bővíteni kell).

Nem tudom mennyire emlékszel, de annó Fűr Lajos alatt felállítottak kisérleti jelleggel a MH 333. honvéndelmi dandárt, amit az akkori haderőcsökkentési szabályok figyelembevételével szereltk fel: 85mm pct.á. (csak a 100mm és a felettiek számítottak) illetve aknavetők (nem számított tüzérségi eszköznek) talán kaptak néhány 122mm-es 38/68M tarackot. (sajnos a cikket és a pontos hadrendet és TO&E-t nem találom az interneten, illetve nem tudom megnyitni a zmne honlapján található erről szóló cikket, ami ha jól emlékszem a Az Új Honvédségi Szemlében is megjelent). Ez a dandárral végrehajtattak egy összekovácsolási gyakorlatot, majd kielemzték a tevékenységét. A dandár feladata egy helység védeleme volt. A gyakorlat értékelésében az szerepelt, hogy egy harckocsiezred (román, jugoszláv) néhány óra alatt teljesen szétverte volna. Amennyiben a részletekkel kapcsolatban tévednék elnézést (a memóriám az oka), de a végeredmény az volt, hogy a a gyakorlat után ez az alakulat nagyon gyorsan a feledés homályába merült, gondolom nem véletlenül.

Ezért nem hiszek abban, hogy arra kellene már egyből felkészítenünk a tartalékos haderőt, hogy felfegyverzett polgárokként, a házuk ablakából lövöldözve védjék a Hazát. Szerintem amit felvázoltál, az lehet, hogy nagy veszteségeket okozna a támadónak, de ennek sokszorosát szenvedné el a polgári lakoság a harcok során (lásd jugoszláv polgárháború). Szerintem a legfontosabb cél a Magyar Köztársaság pogárainak megvédése kell hogy legyen, elsősorban és ezt nem a településeken, a hanem még azokon kívül kell megvívni, mégha a helységharcban a védő nagyobb fölényben van. A célt a polgárok életének és vagyonának védelmét előbbre kell helyezni, mint az ellenségnek minden áron való veszteségokozást.

Továbbá ha a Magyar Honvédség nem képes ellátni honvédelmi feladatait, akkor annak lehetőségét kell megteremteni, és nem abból kiindúlni, hogy arra késöbb sem lesz képes, ezért csak a partizánháború segít. Szép dolog a partizánháború, csak idáig mindig az erőszak eszkalációjához vezetett, amit általában (jugoszéviától- vietnámig, vagy a búr háborútól a a jugoszláv polgárháborúig) a nem hadviselő civilek szívtak meg.

Ha félreértettem az írásodat és véleményedet, természetesen elnézésedet kérem!

TG