No nem mintha kötekedni akarnék :-) de az a reakció, amit leírtam, szép nagy kristályok határfelületén kezdődik, az első molekuláknál megy az a reakció, amit leírtál (mivel nem porított permanganátot keverünk a glicerinhez), a többinél már a hevített permanganátból eliminálódott direkt oxigén adja a reakciót, ami nem sokban különbözik a levegő oxigénjétől. De nem is ez a lényeg, hanem az oxigén felesleg szükségessége, ami ha megfelelő mennyiségben megvan, akkor az akrolein, de bármely az égés során keletkező aldehid csak egy átmeneti termék a CO2 felé vezető úton. Mert szerintem a metil-észternél is keletkezik aldehid, ha rossz az égetés hatásfoka, de mivel könnyebben porlasztható, ezért ugyanazon lambdánál jobb az égési hatásfok.

Továbbra is úgy gondolom, hogy megfelelő légmennyiséggel és megfelelő porlasztással egy  egyszerű oxidációs katalizátorral teljesen szagmentes motor nyerhető még tiszta glicerin-észterrel is.

Pár évvel ezelőtt csináltam kísérletet, napraforgó-olaj és dízelolaj keveréssel olyan viszkozitású üzemanyagot kevertem, ami télen -20 környékén a sima gázolajjal is előáll - ez kb 30% napraforgó tartalmat jelentett. Aztán ez az elegy ment bele egy CRII-es motorba, amin  van katalizátor. Se hidegen, se melegen nem lehetett a kipufogóról megmondani, hogy itt most bizony törvényszegés zajlik. Sőt, még a motor járása se változott meg! Persze ez az elegy csak 10 C felett adta azt a viszkozitást, ami szükséges, télen, sőt hűvösebb tavaszi, őszi reggeleken se kísérelném meg igényesebb motorokba berakni. (a viszkozitásmérést kifoyásméréssel oldottam meg)

üdv