Helló,

 

  (kicsit más téma, de van benne élesztő, gumicsövek, kísérletezés és kudarcok is...)

 

  mivel mindenféle családi izékék miatt tavaszzal lemaradtam a stabil fürdőszobai húsz fokokról és csak ősszel mehet tovább a teja-projekt, másfajta mérésekbe kezdtem. Nekiestem univerzális kenyérreceptet fabrikálni, vagy még inkább, arra szeretném megtalálni a választ, hogy lehet-e valami képletet találni, amibe behelyettesítve a rozs, tönköly, kukorica, burgonya, kenyérliszt, stb. tömegeket megkapjuk hogy mennyi vizet, mennyi sikért kell belekeverni a cuccba és adott hőmérsékleten, adott élesztőmennyiség mellett meddig kell keleszteni ahhoz, hogy x-szeres térfogatnövekedést érjünk el a kész kenyérnél a kiinduló matériához képest (és ne essen össze a cucc sütés közben).

  Fordítva is kellene működnie, ha az ember szereti a savanykás kenyeret, meg lehetne adni, hogy mennyi ideig szeretné keleszteni a cuccot, meg persze a hőmérsékletet és a képletből jönne, hogy hány csapott kk élesztő kell.

 

  A tészta térfogatnövekedésének mérésére az alábbi módszert találtam: begyúrom a cuccot (ma este az instant élesztőt a vízzel fogom összekeverni és nem a kész, pihentetett tésztával :) ), aztán beleteszem egy befőttesüvegbe. Az üveget jól lezárom, a tetejébe lyukat ütök, ezen keresztül egy infúziós szerelék csöve egy pille palack felé tereli a mindenféle gázokat. A palackban víz van, ebbe lóg egy másik cső, ami aztán egy mérőpohárba torkollik. Elméletben a mérőpohárban összegyűlt víz térfogata (csaknem) azonos a keletkezett CO2 térfogatával. Persze a gázok összenyomhatók, ez egy pontatlansági tényező, aztán mintha a vizek szintje se' lenne mindegy, aztán ott van az, hogy ha kint 30 fok van, az élesztő odabent 35-öt csinál magának, de hát ilyesfajta problémákkal a szenzitometriában is találkoztunk már...

 

  Nohát, tegnap este összeraktam a fenti rendszert két példányban is, táráztam a mérőkübliket, kiraktam a dohányzóasztalra az egész cuccot, majd bekevertem kétfajta tésztát, egyelőre csak úgy gondolomformán. Az "A" galacsin: 153g BL80 liszt, 90g víz, 5 ml só, 5ml sikér (talán 50%-os), mákszemnyi aszkorbinsav, 5 ml instant élesztő (dr. Oetker). A "B" galacsin: 153g teljes kiőrlésű rozsliszt, 100g víz, 5 ml só, 15ml sikér, mákszemnyi aszkorbinsav, 5 ml instant élesztő (dr. Oetker).

 

  Megszívtam a gumicsöveket és lezártam a befőttesüvegeket, majd megnéztem a Fantomas végét, Az új rokon végét, a Leon a profi (r. v.) végét (ezeken aludtam el mostanában), majd a Büszkeség és balítélet (nem a sorozat, a mozifilm) elejét. A mérőpoharak közben összepisilték magukat és az áradat elkerülése végett nagy mennyiségű P.G. Wodehouse kellett alájuk, hogy masszívan a pillék szintje fölé kerüljenek. A külső hőmérséklet 28.6 fok volt, enyhe délkeleti szél fújt. Lusta cserebogarak kopogtak a plafon (az egyikre kénytelen voltam rátenni a stokit fejjel lefelé, mert rossz irányba mászott), a szomszédból ütemes hortyogás hallatszott.

 

  0 óra 15 perckor az "A" kübli 419g volt, a "B" kübli 365g. 0:45-kor is, valamint fél háromkor és reggel nyolckor is. A tészták pedig szépen nőttek.

  Utolsó elkeseredésemben visszaközlekedtettem hét liter vizet a rendszeren és mit gondoltok? Mindkét befőttesüveg pipilt a tető alatt, hogy a Jóisten a fejüket akárhová tegye. Nem hittem a szememnek. 95-ben még harminc éves befőttesüvegekbe tette anyám a baracklekvárt. A rozsdás tetőkről rég lekopott az open meg a close felirat, de anyám mégis azt mondta az áldozatainak, Ágotám, itt a húsz üveg lekvár és a tíz meggybefőtt, hopp, ez egy kicsit megpenészedett, de nem baj, mert az nemes penész (azért rendes volt, kicserélte), de az üveget hozd vissza. És a tetőt is. És a tetők működtek.

  Ez a kettő, ami eredetileg uborkát tartalmazhatott, a munkahelyemről csórtam és valószínűleg a főnököm brutális kezei alatt múlt ki, ez nem.

 

  Na mindegy. Vettem két tekercs teflonszalagot, ma este megint rámegyek a kísérletre. Még ilyeneket is szeretnék tudni, hogy 1. a rozs- graham- kukorica- stb. lisztekbe lehet-e egyáltalán annyi sikért keverni, hogy szépen följöjjenek és lyukasak legyenek, 2. hogy létezik-e olyan laktobacillus minálunk, ami képes együttműködni a sörélesztővel (l. l. sanfranciscensis + c. milleri)  3. hogyan lehetne mérni a sütés közbeni anomáliákat 4. van-e valakinek kölcsönbe farinográfja :), 5. bármi. Ötleteket, infót és bármi egyebet szívesen veszek az új projekthez.

 

  Ja és még pár dolog, ha tudtok válaszolni rá: mi van a kovászos uborkában / vajon a belvárosban - nír tu Szt. István krt. - lehet-e kovászt csinálni lisztből és vízből a napon / lett-e már valaki rosszul kenyértől (múltkor egy hétig rohasztottam valami átkozottul gyanús keveréket, aztán kevés liszt hozzáadásával kisütöttem, finom lett. Másnap azért aggódva botorkáltam ki a klotyóra) / miért döglik meg a sörélesztőből készített kovászom pár nap alatt, amikor rendesen etetem. Meg ilyenek.

 

  - t