Változnak az idők - változnak a viszonyok.

Kedves semota,

először is elnézést a hosszú hallgatásért igazán kedves és érdekes hozzászólásod kapcsán. Személyiséged és megnyilvánulásod módja több mint figyelemreméltó... Jómagam (illetve hordozóm) az elmúlt hónapokban a kinti világban (IRL) éltem, mert éppen jól éreztem magam ott, most meg nyár van, el is tűnök valahol Európában, de már érzem, hogy ősz táján lassan majd visszatérek eredeti szülőföldemre (URL). Persze, ezt "egy ember" mondja, ez az apró virtuális valóság. Mindenesetre betettem a blogodat a kedvenceim közé és majd teszem 10teletem Nálad ott. Is.

Meg persze itt is, hiszen "egy ember" a Törzsasztal kissé elfajzott, ámbár meglehetősen hülye, de mégiscsak saját gyermeke, s ezért kiverni sem lehet belőle, miként az ember is nehezen vethető ki önmagából. Ugye.

És gratulálok: szerintem télleg remekül kommunikálsz. Nyugodtan lehetnél az autista-aspergeres spektrum szóvivője, hiszen fajsúlyos és karakteres véleménnyel bírsz.

Én nem.

Mármint van véleményem, de teljesen sajátomnak érzem, és nem gondolom, hogy akár igazságot, akár értékeket valósan, hitelesen tudnék megjeleníteni. Nekem már elég, ha időnként önmagamat meg tudom... :))

Amit a viccekről írsz, az teljes mértékben megegyezik kisebbik fiam előadásával (mindkét fiam kisebb-nagyobb mértékben csippentett az aspergeres spektrum széliből...). Neki nagyon jó a humora, ezért szeretik is a társaságát. Viszont ugyanúgy reagál a viccek egy részére, mint ahogy Te leírtad. Ami miatt végülis ő az, aki nemigen szereti a nagyobb társaságokat. Sok olyan automatizmus hiányzik belőle, ami az NT-knél szériafelszerelés. Sokáig szeretett volna átlagember lenni. Mindig azzal nyúzott - néha még mostanság is... -, hogy: fater milyen az az átlagember? Mutass nekem valakit a közelben, aki az! Mára már nemcsak tudja, hanem érti is, hogy átlagember nem létezik. Nem létezhet. Az átlag valami absztrakt, mások által létrehozott általánosság, amelynek nagy valószínűséggel egy konkrét egyed sem feleltethető meg. Ugyanakkor viszont minden egyed a maga egyediségében egyszeri és megismételhetetlen. Másrészről minden egyednek - szerencsés esetben - tudnia és értenie kell saját másságát és nem árt örülni is annak, hogy valaki éppen olyan, amilyen. Tán ez a boldog élet egyik kulcsa. (Tán nem...)

És igen, értem a büszkeséged sikeres önfejlesztésed okán. Szerencsére azért ez a gyakoribb - saját megítélésem szerint. Az Aspergeresek jelentős része sikeres ember lesz. Végülis nem egy vaszisztdasz ebben a mai világban sikereket elérni - más kérdés, hogy érdemes-e? Persze, megélni meg kell. Pénzt kell keresni, munkahelyen kell sikeresnek lenni, el kell bírni (legalább) egy párkapcsolatot. Vagy nem kell. Mindenesetre Te is bizonyítod - miként én is -, hogy lehetséges az alapvető szociális és kommunikációs elvárásoknak megfelelés az Aspergereseknek is, és amellett megtarthatják minden olyan attribútumukat, amelyekkel valójában lényegesen különbözőek bárki mástól.

Mostanában - 54 éves vagyok - kezdem érteni gyerekkori önmagam. Az emberi testet alkotó atomok száma olyan mértékű, mint a csillagoké a világegyetemben. Az atommag és a körülötte keringő elektronok távolsága - méretükhöz, tömegükhöz viszonyítva - olyasféle, mint a csillagok és a bolygók egymáshoz közelisége/távolisága. Ebből következhet (hangsúlyozom: "het") az is, hogy minden egyes ember egy világegyetem bonyolultságához hasonlítható. Minden egyes ember egy önálló univerzum. Én gyerekkoromban nagyon nehezen adtam meg magam a jól kivehető kényszernek: számoljam fel univerzum-létemet és vegyek részt egyszerű emberként a társadalom struktúrájában. Mindent feladni: semmiért. Nem is értem miért léptem ki önmagam végtelen mélyéből és vállaltam, hogy két lábbal ezen az igencsak ingatag és kétes értékű talajon álljak. Mostanában újra érzem a belső határtalanságom.

És bátorítanálak: lépj tovább. Alapíts családot, szülj gyermekeket és neveld őket. Nagyon sok örömet szereznek - bár a teher időnként szinte agyonnyomja az embert. Szerintem arrafelé is hasonló sikereid lennének.

Amit 1ébként őszintén kíván is Neked:

egy ember