Hadak Útja 88
Egy új túrára lettem figyelmes a ttt oldalon. A Vértesben lenne megrendezve, éjszaka indulna, gyönyörű helyeken menne, ráadásul ilyen hosszú távot nem tudom hogy rendeztek-e már egyáltalán a Vértesben.
Kaptam az alkalmon, és előjelentkeztem.
A leutazás maga volt a kín.. A 17:12-es Göcsej IC-t szemeltem ki magamnak. Jegy nem volt rá, viszont kaptam egy pótjegyet hogy majd a vonaton kifizetem kis különbözettel a jegyet. Nem érdekelt, csak jussak le valahogy Mórra.
Már az borzasztó volt hogy mennyi ember volt Kelenföldön, az meg rátett egy lapáttal hogy az IC kb. fél órát késett, így lekéstem volna Szfv-ról sikeresen a csatlakozásomat. Pótjegyet persze nem váltják vissza. Ja, és előtte még kértem Szfv-ról Mórig egy jegyet, persze ez is elúszott. Visszaváltották ugyan, de ezek a söpredékek még ilyenkor is kezelési költséget számolnak fel hogy .......
Maradt egy másik választás, Komáromon átszállás. A vonat szerencsére jött, Komáromra odaértem időben, viszont ott bejelentették hogy a vonat amivel Mórig mennék fél órás késéssel indul. A téma lezárva, a vége az hogy kabaré ami itt megy ennél a genny cégnél..
A vonaton utazva Laci hívott hogy Ibolya még a rajtban van, és tanakodik hogy melyik távon induljon, illetve hogy csatlakozhat-e hozzám. A vasúttól a bemelegítő kocogás megvolt (2 km) a rajtig, ahol Ibolya várt, és rábeszéltem a 88-as távra.
A rajtzárás után majdnem 1 órával, 21:50-kor indultunk köszönhetően drága vasúttársaságunknak, de elengedtek minket még simán.
Kicsit felengedtem, hiszen ideértem, és úton vagyok ismét. Azért izgultam is, hisz ismét egy éjszakába nyúló menet jött, illetve alig egy hete volt a Rákóczi, ami azért sokat kivett belőlem.
A P- jelzésen haladunk. A jelzés gyatra, szalagok segítik a tájékozódást, amik mindig a legjobb helyen vannak, és bár vannak trükkös leágazások a szalagok nem hagynak cserben minket. Nedelka Józsit érjük utól, többször elkavartak, és állítólag már mögöttünk is vannak mások is. Ők 55-öst mennek.
Elérjük Gerencsérvárat hosszú éjszakai séta után, majd később utólérünk egy ismerőst a párjával, nem találták meg a kiágazó rom jelzést.
Innen ismerős rész jön, a K-n megyünk föl a Csáki várromhoz, majd visszaérve egészen Kőhányásig követjük a jelet. Kőhányásnál szuper frissítőpont, tepertős-zsíros-vajas kenyerek, paradicsommal. Nagyon jólesett, a legjobb helyen volt a pont.
Továbbindulunk, kis műutazás, majd hamarosan a K+ jelzésen emelkedünk koromsötétben. Ibolya elkezd fáradni, belassul de azért jön. Belőle is sokat kivett a Rákóczi mint mondta. Ezen nem csodálkozom.
Elérünk Vérteskozmára. Valamelyik túrán már jártam erre, talán Vértesi Barangolás?
Én abszolút jól érzem magam még, élvezem a túrát, jól tájékozódunk, ellentétben sokakkal nem kavartunk még el.
Innen egy hosszú műutas rész jön a Z-n. Vadászok állítanak meg, szólnak hogy maradjunk a jelzett úton.
Leérünk a műútról, már világos van, kijön a holtpont is. Leülök, Ibolyára várok, és közben majdnem 2 perc alatt el is alszom.
Szerencsére megjön, de én erősebb tempóra váltottam, és megbeszéltük hogy innen különválunk. Útközben rengeteg vadat látok, az őzek sorban ugrálnak el mellettem. A Sárkánylyuk völgy a LA maraton útvonala is egyben. Tavaly is kemény volt. Viszont valahogy ezek a narancssárga nyilak nekem abszolút nem illenek bele az erdei összképbe.. Na mindegy, ebbe nem folyok most bele.
A Szép Ilonka forrás után nagyobb emelkedő, kiérek a P-K+ jezések elválásához, nem látom a K+ folytatását. Elmegyek 3 irányba is, jelzés sehol. Természetesen a 4. irány volt a jó :)
Egy cseles balkanyar után fenyvesek, majd nagy dzsungelháború után érem el Körtvélyespusztát. Meglepve tapasztalom hogy bár rajtam nem szoktak kullancsok lenni, most sorban söpröm le magamról őket.. A pontőrök jókedvűek, csak egy hármas csapat van előttem, de ők már elmentek sok ideje. Kicsit beszélgetünk, kapok csokit, majd továbbindulok immár Vitányvár felé.
Ez is ismerős szakasz, csak most másik irányból ostromolom meg a várat. Útközben egy kis vaddisznó szalad át előttem, nézegetek nehogy itt legyen a nagy is, de szerencsére nem lelem. Felérek a várhoz, már elég fülledt az idő megizzadtam szépen. Ismét ismerős szakaszon haladok tovább, kb 1 hónapja jártam erre az Oroszlány 40 túrán. A Mátyás kútnál föltöltöm ivókészletemet ami már kimerülőben volt. A kút vize tökéletes. Várgesztesig ismét átélek 1-2 holtpontot, majd a főúton sétálva egy bácsi állít meg hogy tudna a várhoz egy rövidebb utat. Én bizonygatom hogy most a K-n szeretnék menni, de nem értette meg a lényeget :-) Nembaj, legalább jókedvre derített. Felérek a várba, és meglepetten veszem észre hogy utólértem az előttem haladókat. Bemutatkozunk, az egyikőjükben timi-t tisztelhetem, aki jó kis beszámolókat szokott írni a ttt-re. Megbeszéltük hogy együttmaradunk ameddig tudunk. Kis pihenő a várnál, majd tovább, vissza Kőhányásra. Gyorsan eltelik ez a szakasz, köszönhetően a társaságnak. Kőhányásnál ismét ugyanazokat a finomságokat kóstolhattuk mint még éjjel, ismét bevágok pár tepertős kenyeret.
Innen egy jó kis monoton rész a K+-en, ismét elkezdek kómázni, elől megyek, a többiek mögöttem. Kiérünk egy rétre, sehol semmi. Végül a térképem alapján átvágunk a réten, mivel ezt jelzi. Jelzés persze egy szál se, szintúgy szalag se. Ez a szakasz volt egyedül ami nem túl jól volt megoldva. Megleljük Gántot, itt már 65 km-nél járunk. Látszik mindenkin hogy már nem most kezdtük a túrát. Megpihenünk itt is kis ideig. Az ellenörző pont a Vértes Vendéglőnél volt.
Továbbindulunk, majd sokáig nyílt szakaszon megyünk, ami nekem nem esik túl jól, mert sapka nincs nálam, és még álmos is vagyok. Próbáltam minnél hamarabb túl lenni ezen a szakaszon, ezáltal ki is léptem kicsit. Ismét egyedül megyek föl meredeken a K+-on a Géza pihenőhöz. Azt hittem ennek az emelkedőnek sosem lesz vége. Fölérve a pontőr köszönt, én vagyok az első 88-as. Kedves pontőr volt, adott a behűtött vízéből ami ebben a nagy melegben kifejezetten jólesett.
Gondoltam Timiéket megvárom, hiszen jól elvoltunk eddig, és jó társaságnak bizonyultak. Viszont nem akartak jönni, én meg fogtam magam és elfeküdtem a földön addig :) Kb. 20 percet sikerült így pihennem, lehet 1-2szer el is szundítottam.
Megjöttek a többiek, megviselte őket ez a kemény emelkedő. Pihenünk, eszünk iszunk majd indulunk. Megtudjuk hogy Ibolya még úton van valahol a két seprűvel.
Sajnos a többiek már eléggé kivoltak, hólyagok is keletkeztek, de látszott rajtuk az elszántság. Mégis egyedül folytattam az utamat tovább. Szerettem volna egy saját tempót menni. A pihenés abszolút kicserélt, ismét jó erőben éreztem magam, és ez szerencsére nem is változott negatívvá. Innen megint kicsit unalmas szakasz jött, de jó tempóban haladtam, és hiába volt sok nyílt rész, nem fogott vissza. Elérem a Vár-völgyet, majd az itinerben az van hogy a lépcsőn föl kéne menni a Csókakői várhoz, de ketten mondják (akik nem is a túrán voltak) hogy kb 100 m és egy pihenőnél van a bólya. Hmm. Rájuk hallgatok, és meglepve veszem észre hogy a bólya a Csákberény IVV-s túrának az ellenörző pontja volt. Nem kicsit csodálkozott a személyzet mikor kérdezték hogy hányas távon vagyok én meg lazán odamondtam hogy 88 :-)) Ott 20 km volt a leghosszabb táv. Kicsit viccesen visszakocogok a lépcsőig, majd nyomás föl a várba. Jó volt hogy a tetejére kellett menni, így a kilátást is megcsodálhattam. Itt fél literes Vitalade-t kaptunk (!) Nagyon jól esett, de csak kicsit kortyoltam bele hátha lesz még szívatós szakasz. Innen mindössze csak 10 km volt a célig, tudtam hogy meglesz már a túra, jó erőben is voltam. Oda-vissza szakasz volt kb jó 1,5 km-en, így a végefele találkoztam Timiékkel akik a vár fele mentek. Szurkoltam nekik, bíztam benne hogy már meg fogják csinálni ami szerencsére így is lett! A P rom jelzésre térve az itiner a legjobb szót használta erre a részre: "vadregényes". Gyönyörű szakasz volt ez végig hosszan a hegygerincen, bár azt hittem hogy az EP sose fog eljönni, mert mindig lejtett-emelkedett az út. Az első durva emelkedő után nagyon megizzadtam, és kapásból megittem az összes Vitalade-t amit még a ponton kaptam. Szerencsére még volt a Mátyás kúti forrásvízből. Amikor nem is vártam volna akkor jött el a pont, ahonnan indultam is tovább. Nagyon idegesített a sok bogár amik mindig a szemem körül röpködtek.
Egy idő után beérek Mórra, és csakhamar 16:45-kor a célba is. Én voltam az első beérkező a 88-ason, mögöttem Kb. másfél óra múlva timiék is sikeresen beértek.
Kíváncsi voltam a meleg ételre, alig vártam már, de amit kaptam az csodás volt.
Egy óriási kukoricás pizza(!!) volt a célban a meleg kaja. Erre nem gondoltam volna, nagyon jól is laktam vele.
A szervezőkkel sokat beszélgetek a célban, nagyon lelkesek voltak, a 88-ason 8-an indultak, abból is többen feladták.
Jövőre is meg szeretnék szervezni a túrát, amit jó dolognak látok, és remélem többen jönnek majd el rá, mert egy szuper túrának lehettem részese!
Köszönet a rendezésért!
