A pustuk és tádzsikok nagyon jó katonák, és általában becsületes emberek, viszont fenntartással kell kezelni őket, mivel elsősorban saját társadalmuk és nemzettségeik érdekeit nézik (náluk a legfejlettebb a nemzeti öntudat (Ahmad Sah nagy érdeme). Ráadásul a tádzsikok a szövetségeseikkel szemben hűségesek.
A magyarok által ellenőrzött területen aktuálisok a kazareusok (hazaran-ok). Őket Afganisztánban mindenki gyűlöli, ezért kézzel-lábbal kapaszkodnak mindenkibe, aki hajlandó őket patroálni vagy védeni érdekeiket, de éppen emiatt könnyen árulhatnak el titkokat az ellenségnek is. Náluk az életbenmaradás az első.

Szubjektív véleményem szerint a legjobb megoldás, bár nem éppen problémamentes - a pustuk(pastuk) és tádzsikok. Több tisztelet a nacionalizmusuk irányába (mondjuk - egyszerű példa - egy-két Ahmad Sah portré kiakasztása olyan helyen, ahová az avgánok is bejáratosak nagyon gyorsan pozitív hírként terjed a lakosság körében. Szintén pozitív adalék, ha a civilekkel történő találkozásoknál meg vannak hívva nem csak a helyi afgán adminisztratív személyek, hanem a település véneinek képviselői, esetleg mullahok és kádik is, a medreszék tanárai, és jól látható tisztelettel kezelik ezeket a lakossági kategóriákat.
nagyon jól bevált taktikának bizonyult az 1979-1989-es háború alatt a lakosság szegényebb rétegei körében rendezett ingyenes élelmiszer, tüzelőanyag és építőanyag osztása.

Most hírtelen z jutott eszembe.