:-)

A pisi nagy úr - és csak a belsö, körbekerített, betonos udvarba mertem levinni.

Döbbenet, mára is vihart mondanak...

Àtköltözéshez:

nekem nem volt sok kockáztatni valóm (eltekintve itt az anyanyelv/barátok stb. emocionális tényezöktöl), 25 évesen érkeztem, egyedül, mint a kisujjam.

Munka(engedély) elintézve, kezdeti bérlakást a cég biztosított (nem kellett kaució - viszont a cég rátette a hasznát a havi bérleti díjra) - semmit nem ismertem, föleg, az itteni hivatali utakat nem. Nem volt kint egy ismerös sem, az elsö kapcsolatok a cégben köttettek.

Kellett fél év, mire úgy-ahogy jól éreztem magam, viszont kb. 2,5 éve itt érzem magam otthon.