Szia!
Az EGRI OSTROMhoz:
Október 17-e fontos dátum az Egri vár életében, hiszen 1552-ben ezen a napon kezdte meg a sikertelen ostrom után a vesztes török sereg az elvonulást a vár alól. Ennek az eseménynek a jelentősége abban áll, hogy a várvédőknek sikerült több mint fél évszázadra (1596-ig) megállítaniuk az oszmán seregeket.
Az ország középső része ekkorra már török uralom alatt állt- az 1526-os mohácsi vereség és Buda 1541-es elfoglalása következtében-, 1552-ben azonban újabb török hadjárat indult meg. Ennek során elfoglalták Temesvárat, a nógrádi és honti végvárakat illetve Szolnokot is. A Szolnoki vár elfoglalása után a török hadak Eger alá vonultak, ahová szeptember 11-én érkeztek meg. A főparancsnok, Kara Ahmed fővezér tábora az Eger patak nyugati oldalán egészen Nagytályáig, Szokoli Mohamed beglerbégé a pataktól keletre Tihamér faluig, Khadim Ali budai pasáé pedig a vár és a város északi oldalán Felnémet faluig húzódott.
A vár kapitánya 1548-tól Dobó István volt, a másodkapitány pedig Mekcsey István. A kapitány hírszerzői által értesült a török had közeledtéről, és igyekezett a várat felkészíteni a várható támadásra: a várat több helyen megerősítették, az ellátáshoz szükséges készleteket elraktározták, a várőrség létszámát pedig a lehetőségek szerint maximálisan feltöltötték. Így közel 2100 -néhány ember kivételével- teljesen magyar védő várta, hogy igencsak korszerűtlen fegyvereikkel felvegye a harcot Európa akkori leghatalmasabb és jól, illetve korszerűen felszerelt seregével, a mintegy 75 ezres létszámú oszmán haddal szemben.
A falak rendszeres rombolása, a tüzérségi előkészítés szeptember 16-án kezdődött meg, és eltartott szeptember 28-ig. Az első jelentős rohamot szeptember 29-én indították a törökök, ami azonban nem járt sikerrel. Október 4-én -feltehetően gondatlanság következtében- felrobbant a székesegyház sekrestyéjében tárolt lőporkészlet, nagy károkat okozva. A törökök felfigyelve a robbanásra, kihasználták az alkalmat, és megindították a harc újabb szakaszát; a tüzérségi tűzzel, gyalogsági rohammal kombinált 7-8 napos ostromot, aminek során azonban ismételten visszavonulásra kényszerültek. Október 11-én már 29 napja tartott a vár ostroma, de az oszmán sereg még mindig nem érte el célját; a vár- a katonai fegyelemnek, a tisztek bátorításának és hozzáértésének illetve a védők kitartásának és bátorságának köszönhetően- még mindig tartotta magát.