Sziasztok kedves sorstársak!

Most írok először, de végig olvastam leveleiteket. Hihetetlenül sajnálom mindegyikőtöket (azt is aki átélte, azt is aki még gondolkodik a dolgon).
Én 21 évet gondolkodtam (első gyerekszülés), mivel túl sok panaszt nem okozott.
Viszont az elmúlt 2 évben egyre inkább viszketett, de legtöbbször vérzett is.
Sokszor csak a naptárból tudtam meg, hogy most éppen menstruálok vagy......
Nekem hála istennek fájdalmaim nem voltak. Végre rászántam magam a műtétre.
Eü.dolgozó lévén ide-oda telefonáltam, hogy megkeressem azt az orvost, akire rábízhatom eme kényes fertályomat és akit meg tudok egyáltalán fizetni.
Botár András dr-ra adtam a voksom, aki régi sebész több kórházban is. Nagyon bíztam benne. 15 000 volt a vizsgálati díj, megbeszéltük, hogy mikor és hol lesz a beavatkozás. Nekem már III.fokú aranyerem volt, de örültem, hogy egynapos sebészeten megoldható. Bár ne tettem volna!!!!!!!!!!!!!!!!!
Most 8 héttel a műtét után itthon fekszem szétdarabolt fenékkel, amiből ömlik a genny.
Ha valakit érdekel a kálváriám, szóljatok és leírom, hogy mi is történt velem az egynapos sebészeti műtét óta, milyen embertelen dolgokon mentem keresztül.
Üdv: Judit