Kedves Pirosvillám!

 

És akkor ugye eljutunk a mezei pacsirtához:

 

mezei pacsirta (Alauda arvensis - Feldlerche - Sky Lark), népiesen dalos pacsirta v. szántóka, szántópityer: a →PACSIRTAFÉLÉK családjának névadó, nálunk a szántóföldek és a rétek leggyakoribb faja. 16-18 cm nagyságú. Fotó: Annette Cutts - http://www.psiloswildlifephotography.co.uk/ucczixbk/index.htm

Izlandtól egészen Japánig fellelhető. Sőt, betelepítések folytán ma már hallani a kellemes dalait Új-Zélandon is.

Az erdőirtások révén terjeszkedésének lehetünk tanúi.

Március elején érkezik vissza hazánkba, de előfordulnak áttelelő példányok.

Verőfényes napokon élményszámba megy a trillázásuk, amely perceken át szól. Ha felfedezzük a kis dalost, akkor azt is láthatjuk, hogy lélegzetvétel nélkül fújja, s csapkodó szárnyaival közben csaknem függőlegesen emelkedik felfelé a levegőben.

Előfordul, hogy az énekébe más madarak futamait is beleszövi. A hívóhangja trit v. tie.

A tollazata barnásszürkével díszített homokszínű.

A földre, száraz fűből épített fészkében évente kétszer költ, áprilisban és júniusban, egyenként 5-6 fiókát.

A kicsik a szürkésbarna, fehérpettyes tojásból a 14. napon kelnek.

Alfaja, az

Alauda a. gulgula, vagyis indiai mezei pacsirta

másutt önálló fajként szerepel, amikor keleti pacsirtának nevezik.

Észak-portugáliai és spanyolországi élőhelyekkel Weigold írta le az

A. a. sierrae alfajt, mely mellett ismeretes még az

A. a. harterti, Észak-Marokkóban és Tunéziában, továbbá az

A. a. cantarella olaszországi, dél-francia, balkáni és ukrajnai elterjedéssel.

Hume írta le a délkelet-európai elterjedésű, de Izraelben is fellelhető

A. a. dulcivox alfajt.

Az Altáj hegységben, Közép-Szibériában és Észak-Mongoliában otthonos alfaj az

A. a. kiborti.

Az Amur folyása és az Usszuri mentén lelhető fel az

A. a. intermedia.

Északkelet-Szibériában, a Szahalinon és egészen Koreáig költ az

A. a. pekinensis.

A Szahalintól Japánig ismeretes az

A. a. lönnbergi.

És végezetül Temminck, ill. Schlegel írta le a Japánban otthonos

A. a. japonica alfajt.

Régen, amikor még nem állt védelem alatt, sokan tartották. S már 80x25x30 cm-es kalitban sikerült költésre bírni.

Franz Robiller szerint nagy kultusza volt a tenyésztésének.

Ma már szigorúan védett, az eszmei értéke: 10 000 Ft.

 

mezei pacsirták (Alauda): a pacsirtafélék névadó nemzetsége.

Az első evezőtolluk v. hiányzik v. csenevész; a csőr közepesen fejlett; a 2-3-4. evezőjük a leghosszabb v. a 3-4.

Alauda

• arvensis: →mezei pacsirta,

• bimaculata*: örvös pacsirta,

• brachydactyla***: rövidujjú pacsirta,

• b. dukhunensis*: turkesztáni, indiai alfaj,

... és akkor ellent kell mondjak. Ugyanakkor ... mégse!!! Már, ha érted! 

Tudniillik azt kell mondjam, hogy aki nem ért el sikert domesztikált magevők szaporításával, annak eszébe se szabad jusson lágyevővel kísérletezni, mert a kísérletezési terepét madártetemek fogják jelezni!

Kérlek, ne vegyél napmadarat se! Nagyon-nagyon sok elpusztult már Magyarországon és érdemes volna összeírni, hogy hányan hány fiókát fogtak...

Én is sok mindent megtanultam, esetenként a saját káromon is, míg eljutottam a beók meg - hogy ne eresszem hosszú lére - a nagy álarcos szövők tenyésztéséig.

És tiszta szívvel javaslom, hogy mielőtt áttérsz a házigalambról a díszmadarakra: szerezz be egy Madárbarát-lexikont!

Egyébiránt ma már a munka 416 megabájt nagyságú és messze több, mint 5000 oldal. Képek dolgában is fel lett combosítva - meg még dolgozunk is rajta.

Volt egyszer egy beszélgetésem Hegedüs Zsolttal, aki azt mondta: "a net elszívja a lexikon elől a levegőt".

Akkor már majdnem meggyőzött.

Ma már tudom, mégsincs így, mert a lexikon egy helyen tágabb lehetőséget kínál, s olyan ismereketek is tálcán nyújt, amelyeket a neten mégha fent is van, nagyon nehéz megtalálni.

Ma már meggyőződésem, hogy a lexikon a net révén válik igazán a madárbarát hasznára.

Kedves Pirosvillám! Megírod a címedet és már küldöm is!