Jó, jó! de mi az a kotlás?

 

kotlás v. kotyogás: a madaraknak a tojásrakást követő, az agyalapi mirigy által termelt prolaktin hatására bekövetkező, fajonként változó időtartamú (11 naptól 3 hónapig terjed) jellegzetes viselkedése. A kotlás a tojásoknak a test melegével való kiköltésére irányul.

Néhány kivételtől eltekintve a madarak a testük melegével, a fészekben költik ki a tojásaikat, vagyis megkotlanak.

Vannak madarak amelyeknél

a hím és a tojó egyaránt megkotlik;

csak a tojó kotlik, de a hím eteti őt;

a hím magára hagyja a tojót;

a költés a hím dolga;

a költést másokra bízzák;

a költésbe besegít a párnak egy v. két hozzájuk csapódó hím, ill. a klán tagjai költőközösséget hoznak létre;

költőhalom segítségével biztosítják a költési hőmérsékletet (→gémlile).

A kotlás során valamelyest megemelkedik a madarak testhőmérséklete, s a tökéletesebb hőleadás érdekében a hasi ún. →kotlófolt körül megritkítják a tollazatukat.

A díszpintyeknél a tojó és a hím egyaránt kotlik, s ennek ideje általában 2 hét. Nappal egymást váltják a tojásokon, éjjel mindkettő melengeti a fészekaljat.

Galamboknál is mindkét szülő részt vesz a költésben, s a testük melegével a tojásokat 39-40 fokra melegítik. A hím rendszerint naponta 9-15 óra között, a tojó a nap többi részében üli meg a tojásokat.

Az első tojásból a kicsi általában a 18. napon kel ki, a második fiókát rejtő tojást a pár 17 napig melengeti.

A kotlás galamboknál a költés 8-15. napján a legintenzívebb. Ez a magyarázata annak, hogy a 15. nap előtt a fészekbe tett fiókát semmiképpen nem fogadja el a tojó. A 15. napon alá tett fiókát már rendszerint elfogadja és neveli.

A kotlás jól öröklődő tulajdonság, de napjainkban, a keltetőgépek időszakában a baromfitenyésztésben a tojásrakás szünetelése miatt "üldözik".

Előfordul, hogy a kotlani készülő tyúk elül, de a 2. napon abbamarad a kotlás, ilyenkor beszélünk →kotlási lázról.

A baromfitenyésztésben a kotlás elfojtásának ajánlott módszere:

meg kell akadályozni a fészken ülést;

tegyük a kotlani akaró tyúkot olyan ketrecbe, amelynek az alja is hálós!;

csökkentsük a tojó kukoricaadagját, növeljük a takarmány fehérjearányát!;

adjunk a kotló tyúknak naponta 1 tabletta kalmopyrint!;

gondoskodjunk arról, hogy a kotlós előtt a nap minden szakában legyen tiszta ivóvíz!

Vannak, akik durva bánásmóddal, a kotlós hideg vízbe dugásával, hajigálásával próbálják a kotlást megszüntetni - ez állatkínzás.

Az extenzív tartásban népszerű pulykatojók hátránya, hogy már néhány tojás után megkotlanak. Ez ellen csak úgy léphetünk fel eredményesen, ha fehérjében gazdag pulyka-tojótáppal serkentjük a tojástermelést.

Segíteni szokott még a fészek bezárása a tojó előtt v. a szellős helyre rakott egyedi kotlásleszoktatónak nevezett ketrec alkalmazása.

(→díszes pipra; →jasszána; →korai spontán aktivitás; →futómadár; →kémény sarlósfecske)

 

kotlási élősködés: →fészekparazitizmus.

 

kotlási hajlam: vele született késztetés a tojások kiköltésére. Akkor mutatkozik meg ivarérett madaraknál, amikor a szaporodási ciklusban az udvarlás, párválasztás, párzás, fészeképítés után kialakul a fajra jellemző fészekalj.

Persze vannak kivételek, mint pl. a selyem díszbaromfi, amely különösen alkalmas más fajok tojásainak keltetésére és dajkamadárnak is.

Az intenzív fajtáknál és a fogságban tartott madaraknál rendszerint csökken a kotlási hajlam.

Az igazán jól tojó tyúk nem kotlik meg évente többször is, hiszen a kotlás idején a tojástermelés szünetel.

A baromfitenyésztésben ezért terjedt el a →kotlós alkalmazása, majd a tojások keltetőgépben való kiköltése. (→kotlás)

 

kotlási idő: vannak fajok, melyeknél a tojások kikeltetése az első, második tojás lerakását követi, mások csak akkor kezdik el a költést, amikor a fészekalj összes tojása együtt van.

tojások megülésétől a kelésig tartó időszakot nevezzük kotlási időnek, mely tartama fajspecifikus, díszpintyeknél általában két hét.

Ebben a két hétben a tojó testhőmérséklete valamelyest megemelkedik. Több faj tojói az úgynevezett kotlófolt körül megritkítják a saját tollazatukat, hogy testük közvetlenül érintkezhessen, a tojásokkal. A hím nem minden fajnál helyettesíti a tojások melengetésében elgémberedett, inni, enni rövid időre a tojásokról leszálló tojót.

Más fajoknál a hím is részt vesz a tojások kikeltetésében.

Ha a kotlási időszakban gyakran elijesztjük a tojásról a madarat (akár a hímet, akár a tojót), akkor az az embriók kihűlése miatt végzetes is lehet a →fészekaljra nézve.

A kotlási időszakot és a kotlási hőmérsékletet figyelembe véve adhatjuk dajkaságba v. tehetjük keltetőbe a tojásokat. Utóbbira természetesen csak akkor szabad gondolni, ha a tojások →fészekhagyók származékai, és jó, ha a fajra jellemző fészek-páratartalmat is ismerjük.

Kóros jelenségnek tartjuk, ha a tojó nem kotlik meg egyáltalán v. a kellő ideig.

Ennek lehet oka pszichés (pl.: a kotló madár nem érzi magát biztonságban, valami v. mi magunk elijesztjük a fészekről), lehet anyagcsere-jellegű (pl.: a túlzott állati fehérje adagolás miatt kialakuló hiperszexualitás), netán örökletes probléma v. csak az, hogy korán fogtuk tenyésztésbe a madarat. (→kelési idő)

 

kotlási láz (bar.): amikor a kotló elül a tojásokon, majd a 2-3. napon abbamarad a kotlás, akkor nem beszélhetünk valódi kotlásról, csak ún. kotlási lázról, hiszen a baromfiféléknél a jó kotlóst le sem lehet zavarni a fészekről.

A jelenség sajnos elő-előfordul, s olyankor kellemetlen percek várnak a gazdára.

Ezeket megelőzendő ajánlatos néhány napot várni az ültetéssel, amikor is kiderül: lázról v. valódi megkotlásról van-e szó.

A tojás elhagyását próbaültetéssel is meg lehet előzni. Ilyenkor nem keltetésre szánt tojáson ültetik meg a tyúkot, s ha a második napon is nyugodtan üli azokat, akkor a próbatojásokat valódira cserélik.

 

kotlásleszoktató-ketrec: alul rácsozott alkalmatosság, melyet főként a kotlani készülő, főként pulykatojók megfékezésére használnak.

Szellős helyre teszik, s fehérjében gazdag takarmánnyal, folyamatos vízellátással próbálják elérni a kotlás leállását a nagyobb tojáshozam elérése érdekében.

A szerkezet lényegi eleme az alsó rács, amely a pulyka számára kényelmetlen, s nehezíti a leülését.

 

kotlik: költéshez készülődik, a költés feladatát végzi.

 

kotlófolt: költés idején a tojóknak teljesen lemesztelenedik a hasalji rész egy kis területe. A hámszövet itt szivacsossá válik és vérellátása felgyorsul.

(Persze ez alól is van kivétel, pl. a →szula fajoknál nem alakul ki kotlófolt, s a →PINGVINFÉLÉK valamennyi fajánál is egészen más a helyezet.)

Ezt nevezzük kotlófoltnak, ami élettani rendeltetésű: a test hőmérséklete így, ezen a területen közvetlenül le tudja adni a költéshez szükséges hőmérsékletet a tojásoknak.

A következő vedléskor a kotlófolt eltűnik, azt is beborítják a téli hőszigetelést biztosító tollak.

 

kotlós (bar.): a tyúkok között az az egyed, amelynél a kotlási hajlam és a belső hormonális változások hatására, rendszerint a fajra jellemző fészekalj kialakulása után leáll a tojástermelés, kialakul a →kotlófolt, s megkotlik.

Régen, amikor még nem voltak korszerű keltetőgépek és keltetési tapasztalatok, a mesterséges felnevelés feltételei sem voltak adottak, nagy értékként különös becsben tartották a jó kotlóst, amely →dajkamadárként is komoly szolgálatokat tett.

A teste melegével (39-40 fok C) gondoskodott a már kikelt kismadarakról, tanítgatta, óvta őket, kapart nekik.

Nem kellett bajlódni a relatív páratartalommal, az ól hőmérsékletével.

Aki vissza akar állni a régi gyakorlathoz v. erre kényszerül, az tartson néhány öreg és lehetőleg parlagi fajtájú tyúkot.

Lábrühes v. más élősködővel fertőzött tyúkot ne használjunk!

A belső parazitáktól is lehetőleg legyen mentes.