Rajzanak a cserebogarak.
Tudtad, hogy ilyenkor nagy mennyiségben könnyen lehet gyűjteni?
Én például jól emlékszem, hogy Nagykanizsán, még suttyó gyerek koromban kora reggel gyűjtöttem a szomszéd nénivel a tyúkjainak. Kimentünk a kertbe, s a harmatos fűben megkerestük a fát, amelyet éjjel elleptek. A néni megrázta a fácskát és kapkodtuk fel a földről a még félig dermedt bogarakat - volt nagy "buli" a baromfiudvarban...
Aztán később olvastam valahol, hogy a kényesebb díszpintyeknek, meg a seregélyféléknek a németek rovarport is hintenek a lágyeleségre.
Hát magam is próbáltam, s nagyon is bevált.
Persze a csuda tud drága pénzen ilyesmit venni, viszont most a rajzás tálcán kínálja a lehetőséget, hogy tudjunk kedvezni a madarainknak.
A szárítás egy kiselejtezett serpenyőben nem ördöngösség, akinek meg van padlása, na, annak a szárítás még egyszerűbb!
A kiszárított anyagból aztán port csinálni? Na ehhez már végképpen nem kellek én!
(Azért azt elárulom, hogy a bolhapiacon vettem egy jóféle mozsarat erre a célra.)
No, és akkor lássuk mi van a cserebogárról a lexikonban:
cserebogárfélék (Melolonthidae): 3-7 fényesen csillogó csáplemez, erős ásólábak és jól látható légzőnyílások jellemzik a potroh hasi lemezeinek kitines oldalszegélyén ennek a bogárcsaládnak a fajait. 
A többségük növényevő. A pajorok v. csimaszok a gyökerek, a kifejlett bogarak pedig a lombozat rágásával okoznak kárt. 
Legismertebb közülük a 23-30 mm nagyságú, barnásvöröses színű, de a finom bordák közötti szőrzet miatt szürkésnek látszó MÁJUSI (v. közönséges) cserebogár (Melolontha melolontha - fotó: Stanislav Krejcik), amely oldalán három, fehér színű, háromszög alakú folt látható.
Forrás: http://www.meloidae.com/exchange/scarabaeidae1.htm
http://www.aaff.org/BEETLES/Melolontha_melolontha.htm
A pajor leginkább a szamóca, a saláta gyökerét és a burgonya gumóját fogyasztja, de mindenevő. Hazánkban 2-3 év alatt fejlődik ki és a kifejlett bogarak április-május folyamán tömegesen lepik el, legszívesebben a tölgy lombját.
Hajnalban, amikor még az éjszakai hidegtől dermedtek, a fák ágainak erőteljes rázogatásával, a fa alá terített ponyváról könnyen és rengeteget lehet gyűjteni.
A 30-35 mm nagyságú fekete vagy vörösbarna szárnyán fehér márványszínű rajzolattal díszített KALLÓ (v. csapó) cserebogár (Polyphylla fullo - foto Stanislav Krejcik) a lombos fákon kívül a feketefenyő lombját is károsítja. A májusi cserebogárhoz hasonlóan lehet gyűjteni ezt is, meg a közönséges SÁRGA cserebogarat (Amphimallon solstitialis) is. Forrás: http://www.insektenbox.de/kaefer2.htm és http://www.tagem.gov.tr/
Utóbbi 16-20 mm nagyságú. 8 csápíze van. A lárvája 2 év alatt fejlődik ki, az imágó nem táplálkozik. 
A cserebogár élve nagy élmény a nagyobb díszmadaraknak és a baromfiudvar lakóinak. Szárítva is nagy érték, 34 % fehérjét és 8,7 % zsírt tartalmaz vagyis takarmányozás szempontjából egyenértékű a hússal és a jó minőségű halliszttel.
Forrázással (10-15 perc) célszerű a begyűjtött anyagot elpusztítani, ezt követően szellős helyen (pl. szúnyoghálóra kiterítve) kell megszárítanunk.
A csontszáraz bogarakat mozsárban törjük porrá! A por rendkívül értékes adalékanyag a lágyeleséghez.
Némileg hashajtó hatású, ezért Dr. Pásztor Lajos azt ajánlja, hogy például egy fácánnak ne adjunk naponta 2-4 cserebogár tömegénél több rovarport.
A rovarport is veszélyeztethetik a →készletatkák. Védelmet nyújthat ellenük , ha időnként 50 fok Celsiusra melegítjük az anyagot.
Ha valaki fészekből kiesett fióka megmentését vállalja fel, annak is jó szolgálatot tehet egy kis rovarpor tartalék!
