Kedves Maestus! Ez kívülről nézve is valóban kissé kapkodósnak tűnik, én is úgy tudtam az izotópkezelés előkészítésének menetét, mint ahogy leírtad (nekem egyébként két hónapja volt a kapszulabevétel), de az  is lehet, hogy azért tartja nálad az orvos sürgetően szükségesnek, mert a gyógyszerre sem javulnak az értékeid (?). Akár így, akár úgy, az az egy biztos, hogy mindezt először is meg kellene veled beszélnie, elmagyarázni és elfogadtatni az egészet, egyeztetni akár csak az esedékes élethelyzeted, programjaid alapján, hogy a lelki felkészülést ne is említsem...  Ezzel szemben úgy tűnik, az orvosod egy tárgyként kezel téged és az esetedet, akit önkényesen  (még ha a legjobb szándékkal és esetleg orvosilag teljesen indokoltan is) lökdöshet a tetszőleges időpontban a tetszőleges helyre.  Ha neked ez nem elfogadható, lassíts a tempón, kérj időt az egész átgondolására, Solymosi doktorra, az esküvőre (ami előtt egy hétig egyedül gubbasztani otthon talán nem a legszerencsésebb forgatókönyv) - ha vele nem megy, akkor egy másik orvossal. Vagy valóban ott a másik alternatíva is, nézheted a dolog másik oldalát: hamar túl leszel rajta, jövőre talán babát is vállalhattok, és elfelejted az egészet - de erről te hozhass döntést, és ne ő! És aztán esetleg egy életen át ne neked kelljen a fejedet a falba verni, hogy mi lett volna, ha... Másrészről meg tapasztalataim szerint olyan nincs a bemérés során (na ott aztán minket is egy darab tárgyként kezeltek!), hogy a beteg "ragaszkodik" egy bizonyos dózishoz - erre még én is azt mondom, hogy talán túlzás is lenne... Kíváncsi volnék, az orvosodnak vajon honnan van ilyen izotóplátású szeme?

Remélem, mindezzel nem adtam nálad olajat a tűzre, mert igazából csak afelől akartalak megerősíteni, hogy a rossz érzéseid nem tűnnek alaptalannak.