[Sopron - Pannon Maraton 2008.05.18]

Bár eredetileg nem terveztem, úgy alakult, hogy megyek. Utóbbi időben jól mentek az edzések, így 2004 és 2005 után ismét próbát tettem.

Ugyan két nappal előtte pont gyengének éreztem magam, már éppen lemondtam az indulásról. Tovább csökkentette a motivációt, hogy Sanci összetörte magát, jót meccselhettünk volna. Szerencsére adam85 fuvart keresett, így ő lett a külső kényszer. Ha már fuvaroznom kell, kész tény az indulás, nem léphetek vissza.

A rajtterület Brennbergbánya volt, Budapestről 2ó45p alatt értünk le. Nem voltak sokan, gyorsan ment a helyszíni nevezés.

Bringát összeraktam, hátsó gumit is lecseréltem Racing Ralph 2.1-re. Kapott 2,8 bart. Két kulacsot teleraktam, egy vitalade, egy víz. A rádióban pont az ország északnyugati részére mondtak felhőket és esőt, ezért óvatosságból beraktam az esőkabátot és láncolajat, végül is teljesen feleslegesen. Szép rövidujjús idő volt, kánikula nélkül. Pár cseppet kaptunk a verseny alatt.

Rajt előtt pár percre elmentem tekeregni a környékre, ennyit a bemelegítésről. Majd 10-kor a hosszútávosok (69km) szépen felsorakoztak a rajthoz, még az órámat babráltam, amikor beszólt a fájöööör. Akkor induljunk. Az biztos, hogy tömeg és bedugulás az nem volt.

Kellemes mászással indítottunk, egy vízmosásos részen Henger le akart váltani, de beszólt a technika. Pont mögötte jöttem, lóról le, tolás. Így történt, hogy Hengernek sehol sem kellett kistányér, mert tolással töltöttük a kritikus szakaszt. :-)

Egyszercsak elértünk egy kellemes csúszós meredek lejtőhöz, aminek alján a jobbkanyarban vérre éhes fotósok kattogtattak. Le lehetett rajta jönni, kérdés, hogy milyen gyorsan.

Kishidas patakátkelés után jobbra rátértünk egy hosszú aszfaltos részre. Kerestem bolyozáshoz társakat, de csak előttem messze volt valaki. Nyomtam keményen, mögém is felsorakozott valaki, aztán utolértem talán a Noé Balázst. Egy darabig követtem, aztán előreálltam szelet fogni, de nem jött velem, sőt a másik sem, aki követett. Puff neki. Így azért nehezebb.

Küzdöttem tovább, egyszercsak felértem a Henger-Mikusz sorra. Néha lógtam rajtuk sorzáróként, néha leszakadtam. Ez a rész nagyon tetszett. Hullámvasutas terep, sok olyan dombbal, amire erősen nyomva lendületből lehetett felmenni, szinte sebességvesztés nékül. Elérkezett a 3/4 óra, enni kék. Egy emelkedőt választottam a művelethez, kicsit le is szakadtam. Már épp kibontottam a zselét, amikor egy éles balkanyar után lejtő jött. Zselé lóg a fogaim között, csak lassan tudok elpakolni és kigyorsítani, ezek ketten meg végleg meglógnak.

Aztán megint meglátom őket, Henger egy emelkedőn már elment előre. Kis patakátkelés, Mikuszt befogom, meg még valakit, és ellépek. Nemsokára utolérem a Bringabandás Doba Petit, hátsó tárcsafékéből kiment a csavar, lejtőkön nem meri ereszteni. Innentől az első körben végig kerülgetjük egymást, lejtőn elmegyek, emelkedőn elhagy.

Egyszercsak megjelennek a más távon indulók. Jön egy mély vízmosásos ösvény, a helyes nyom jobbra-balra ment. Egy darabig követem a helyes nyomot, aztán hibázok, bennragadok a vízmosásban, és erőteljesen tökön-bököm magam a nyereggel. Eltorzult arccal visszaszállok, és még egy jó darabig szenvedek.

Aztán már majdnem vége az első körnek, széles aprómurvás enyhén lejtő úton száguldunk, amikor - nem tudom mitől - elcsúsztatom a bringát és esek egy hatalmasat. Doba Peti visszakiált, mondom, hogy oké minden, menjen. Megy is, hiszen szerelnivalója van még. A bal mutatóujjam begyéből ömlik a vér. Szép vörös eloxálást ad a fékkarnak, pirosra csepegteti a rajtszámot. Jobb karom és oldalam is végighorzsolva. Mozgatom mindenemet, törés nincs. Akkor menjünk tovább.

Kiderül, hogy fékezni csak középső ujjal tudok. Akkor az első fék nagyjából felejtős. Most kiderül, mire jó a 2008-as XT váltókar mozgássérült funkciója: hüvelykujjal tudok váltani mindkét irányban. Első kör vége, beérek a rajtzónába. Kulacsba kérek vizet, vérző ujjamra szintén. Egy kedves lány ad papírzsepit, megmutatja a mentőkocsit. Kösz, most nem, nem érek rá. Zsepit feltekerem az ujjamra, jó lenne egy befőttesgumi a rögzítéshez, de nincs. Középső ujjammal tartom (még egy félórát bírt, aztán elhagytam valahol). Kimegyek a második körre.

Kicsit motiválatlanul kezdek neki, biztonsági üzemmódban tekerek, egy idő után jön is Doba úr, majd elhagy. Nehéz úgy haladni, hogy nem tudom senkihez sem igazítani a tempót. Elöl-hátul senki. Most vajon lassan vagy gyorsan megyek?

Bizonyára az utóbbi, mert relatív gyorshajtás követek el. Későn veszek észre egy erős jobbost és a keréknyom kifordítja a kormányt. Úgy átpattan a felsőcső felett, hogy csak nehezen bírom visszarángatni. Kicsit a váz is karcolódik. De sajnos a pedál nagyot ütött a vádlimba, amolyan zsibbasztót. Nagyon fáj (még egy nappal később is alig tudok járni emiatt).

Majd ismét beérem kerülgetős társamat, aszfalton nyomatjuk, szűk, kanyarodó lejtőn 67km/h lett a max. Hát ha itt valami szembejön... Jobb nem belegondolni. Előremegyek vezetni, majd emelkedő jön, és megint lemaradok.

Már közeledünk a végéhez. Megint sok egyéb-távos embert hagyok el. Beérünk a faluba, előttem embert látok, fogjuk meg. A Brennbergbányába vezető aszfalt elején utol is érem. Lehet kettőt találgatni, hogy ki az, Doba Peti. (Nem értem, miért hullámzik így a teljesítménye. Az emelkedők elején mindig úgy ment el, kiállva, mint aki most kezdni a versenyt.)

Most már csak aszfalt van hátra, emelkedős, talán 5-6 km a cél. Előreállok, fúj a szél. Kormányt középen fogva, ráborulva nyomom, ami kifér a csövön. Titkon remélem, hogy váltott vezetéssel megyünk, de én nem jelzem, ő nem ajánlja fel. Ez van. Az utolsó nagyobb emelkedős szakaszon aztán ott maradok egyedül, mint a pinty.

Végre beérek a célba. A vége nagyon kemény volt nekem. De szerintem az időm is jó lett.

Órám szerint (nettó): 70,59 km 3:14:16 Átlag: 21,8 km/ó Max=69 km/ó. Ez aztán a gyors pálya!

Levágják a chipet. Meglátogatom a mentőkocsit, ahol ellátják az ujjamat. Besántikálok az éttermi sátorba, ahol két nagy szelet rántott húst adnak!! Kis krumplival, uborkával. Nyamm.

Hát ez volt röviden, eléggé lefárasztott. Időben kb a Szilvás hosszútáv fele volt, és hát nem szívesen mentem volna még egy kört. Mi lesz itt jövő héten?

(csak hogy rátaláljak tanulságképpen:

Reggeli: maradék tészta. Lefelé úton téliszalámis kenyér.

Rajt előtt egy óra: 4 cerbona.

Verseny alatt fogyott: 3 zselé, 1 kulacs vitalade, 2 kulacs víz + 2 pohár víz.)