Kedves Mindenki!

Nagyon régóta kínlódom ízületi problémákkal. Rendesen és rendszeresen jártam a különböző reumatológiákra, különböző reumatológusokhoz, különböző fizikoterápiás kezelésekre, és hosszú évek óta a nyaralásaim már csak a gyógyüdülőkben zajlanak. Mindennek nem volt eredménye, legfeljebb néha csökkentek a fájdalmaim valamelyest. Refluxom (gyomorprobléma) miatt ráadásul nagyon kevés gyógyszer volt, amit szedhettem, amit meg szedhettem, az nem használt semmit.
Eljutottam odáig (kb két éve), hogy sokszor menni, leülni, felállni sem tudtam, csak nagy erőfeszítések árán, a kezeim pedig úgy fájtak, hogy alig tudtam még egy tollat is tartani. Reggelre görcsökben álltak az ujjaim, olyan mereven, mint a beton, éjjel pedig rendszeresen ugyanilyen görcsökre, vagy teljes karzsibbadásra ébredtem, és csak hosszas tornáztatással tudtam "kimozgatni" a görcsöt a kezemből.

Az így megélt hosszú évek után a véletlen vitt el Dr. Szentesi Margithoz (remélem, nem haragszik meg, ha kiírom a nevét, de megérdemli a méltatást), aki az első mondataim után azonnal diagnosztizálta nálam az RA-t (ADDIG, HOSSZÚ ÉVEKIG EGYETLEN REUMATOLÓGUS SEM!!!!!). Én egyik ámulatból a másikba estem, főleg azért, hogy mi a fenének jártam addig a többiekhez!!!!!

Ez a doktornő minden vizsgálatot elvégeztetett, majd bázisterápiát javasolt. Először Delagilt írt fel (napi kettőt), plusz fizikoterápiás kezelésekt , de egyszerre -masszázzsal és gyógytornával együtt- öt félét, mindegyikből tízet. Végigcsináltam az egészet, és szedtem a delagilt. Egy évig szinte teljesen tünetmentes voltam. Nem hittem el, hogy nem fáj semmim, tudok menni, ülni, állni, nem görcsölnek be az ujjaim, nem fáj a sarkam stb. Szinte pont egy év múlva kezdődtek megint a tünetek. Felhívtam, és mondta, hogy azonnal menjek hozzá vissza. Ekkor megállapította, hogy a delagil már nem elégséges, ezért felírta a metotrexatot és újra a kezeléseket. Később kissé megemelte az adagot. Azóta naponta végzem a gyógyszerek szedése mellett a gyógytornát, minden ízületre, főleg a kisízületekre is kiterjedően (gyógytornász tanított meg rá, minden ízületre kiterjedően), naponta tekerek 4-5 km-t a szobabringán (lassan, max. 10-12 km-es sebességgel, és fokozatosan, 100-200 méterenként jutva el kb két hónap alatt 1, 1,5, 2 most már az 5 km-ig. Minden nap szigorúan megeszem fél-egy citromot és három kanál termelői mézet immunerősítő-kamilla-csipkebogyó-zöldtea keverékben, amit magam állítok össze. A citromnak a húsát is. Naponta eszem zöldséget és gyümölcsöt, amit csak bírok, és tudatosan lefogytam. Még így sem fúj el a szél, de sokat fogytam. Minden nap szedek egy tabletta multitabs immuno nevű immunerősítőt (gyógyszertárban kapható, de nem túl olcsó).
Azóta teljesen jól vagyok! A kezeim fájnak időnként, de azt a sok gépelés is okozza, amitől százszor volt régiebben is ínhüvelygyulladásom.
Két havonta megyek kontrollra (vérvétel stb.), de nem hagyok fel a fizikoterápiás kezelésekkel sem, mert nekem ez "az ágyúval verébre" megoldás nagyon bevált januárban. Kb. júliusban megismétlem az egészet.

A leleteim némileg romlottak, de minimális mértékben, és az orvos szerint jó lenne, ha minden RA-s betegnek ilyen lelete lenne, mint az enyém.

Ne haragudjatok, hogy ennyit írtam, de bíztatásnak szántam. Én odáig nem mertem elmenni, hogy ne szedjem a gyógyszert, de azzal egyetértek, aki a mozgást részesítette előnyben. A mindennapi szisztematikus torna, séta, bringa stb. csodát tesz. Én soha nem hittem volna, hogy a gyógytorna közvetlenül megszűnteti a fájdalmat, de így van. Amit még rendszeresen csinálok (szintén a Doktornő tanácsára), hogy naponta tíz-tíz percre jegelem a kézfejemet, csuklómat, könyökömet, és utána tornáztatom meg. Akkor is kell tornáztatni, ha gyulladásban van, de jegelés után és persze csak nagyon óvatosan. Ezen kívül naponta használom a Tens nevű masszírozó készüléket (OMRON), amit még akkor vettem meg, amikor fogalmam sem volt arról, hogy ez a betegségem. Ezeket munka mellett nem könnyű végig csinálni naponta, de én már ezekkel nézek tévét, olvasok, így telnek az estéim, ill. hétvégeken kora reggel, hogy aztán lehessen mással is foglalkozni.

Jelszavam, hogy NEM FOGOK TOLÓKOCSIBA KERÜLNI! ...és ezért mindent elkövetek!
A doktornőt pedig az Isten áldja meg!!!!! Bár bejutni hozzá szinte lehetetlen. Hónapokra előre teljesen be van táblázva. Egyébként, mikor nála voltam a kórházban, mutatott két-három nénit, akik bejárós infúziósként ültek ott éppen akkor, amikor én elég ramaty állapotban voltam, és mondta: nézzem meg őket, több mint húsz éve vannak ebben a betegségben, és milyen jól vannak. Valóban nem látszottak betegnek, pedig mind bővel hetven körül volt.
Tehát szinten lehet tartani, de mindent el is kell követni érte.

Azért írtam le, hogy erőt adjak azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint én, és akik tanácstalanok, hogy mit tegyenek.

Üdvözlettel:

Judit